Nemrégiben gyors egymásutánban két rendhagyó kóstolón is részt vehettem a WhiskyNet jóvoltából: egy vakteszten, valamint egy idősebb és javarészt független tételeket felsorakoztató szeánszon.
Vakkóstoló: Nikka All Malt, anCnoc 12 Years Old, Teeling Single Grain, Castaréde VSOP, Six Saints, Old Ballantruan (Fotók: Koktél Blog)
A vakkóstolókon azt hiszem, hogy elsősorban alázatot lehet tanulni, hiszen még a legnagyobb szakértőket is meglehet izzasztani egy-egy becsapós tétellel. A mostani kóstolósorról csak annyit lehetett tudni, hogy spiriteket fogunk kóstolni. A Teeling single grain tétele és az Old Ballantruan volt talán a legkönnyebben behatárolható. Előbbi szépen hozza az írekre jellemző könnyedséget és a grain kategória visszafogottságát, utóbbinál a tőzegfüst miatt ugyan elsőre nyilván Islay-ra lehet asszociálni, viszont a sósság és a jódosság hiánya miatt mégiscsak Speyside juthat eszünkbe. A Nikka All Maltban benne van a japánokra jellemző parfümösség és elegancia, viszont ez a tétel tartalmaz a Yoichi lepárlóból malátawhiskyt, ami valamelyest azért Skóciát idézi. A 12 éves anCnoc kifejezetten szárazkás, aromás, ugyanakkor könnyed, nagyon egyedi, citromos illat- és ízvilággal rendelkezik, amit elsőre picit nehéz besorolni, de kétségkívül Speysidehoz áll a legközelebb. Magyarországon valószínűleg keveseknek van széleskörű rálátása az armagnacokra (nekem sincs) és hiába áll közel a konyakhoz, a speciális készítési módja (armagnac-i folyamatos lepárló) miatt vakon nehezen beazonosítható, így volt ez a Castaréde VSOP-val is. Rumokkal persze gyakrabban lehet találkozni, de annyira széles skálán mozognak, hogy pl. egy bourbon hordóban érlelt grenadai Six Saints beazonosítása vakon nem a legegyszerűbb feladat.
Haladó whiskykóstoló: Isle of Jura Aged 19 Years by Ian MacLeod, Clynelish Aged 18 Years by Berry´s, Glencadam Triple Cask Portwood Finish Aged 17 Years, Tobermory 18 Years Old by Wilson & Morgan, Mortlach Aged 18 Years by Douglas Laing´s, Caol Ila Cask Strength Aged 11 Years by Gordon & MacPhail (Fotók: Koktél Blog)
A következő, haladó whiskykóstoló az eddigi egyik legkomolyabb volt, csupa izgalmas, jórészt 18 év körüli tételekkel. A kóstolósor második feléből én mindenképpen a legelső helyre tettem volna a Douglas Laing független palackozó 18 évig érlelt Mortlach tételét, hiszen a Johnnie Walker blendek egyik alkotóeleméből mára luxustermékké váló speyside-i márka a Skóciában megszokott kétszeres lepárlás helyett 2,81 szoros lepárlással készül, így sokkal könnyedebb az átlagnál, ráadásul a 18 évét nem first fill, hanem refill hordóban töltötte, ami szintén a könnyedebb karakter felé tolja (ezt a tételt 2006 áprilisában desztillálták, 2016 augusztusában palackoztak le belőle mindössze 434 darabot a DL11318-as hogshead hordóból). A kóstolósort az alapvetően a könnyedebb maltjairól ismert Jura nyitotta (ami az ugyanilyen nevet viselő szigetről származik), azonban ez a 18 évig bourbon hordóban érlelt és 50 térf.%-on palackozott Ian MacLeod kiadás inkább az olajosabb, vastagabb kategóriába tartozik (1996 novemberében desztillálták, 2016 júniusában palackozták az 5194-es hordóból és ez volt a 234-es palack). A fűszerességi versenyt mindenképpen a highlandi 18 éves Clynelish nyerte a Berry's-től, konkrétan mustárra emlékeztető aromákkal rendelkezik (1996-ban desztillálták és 2014-ben palackozták le a 6424-es hordóból). A sor egyetlen hivatalos palackozása a 17 éves highlandi Glencadam Triple Cask Portwood Finish volt, amit bourbon hordós érlelést követően háromféle portói boroshordóban finiseltek, egy kifejezetten komoly, vastag tételt létrehozva (a 2765 palackból az 503-as került a kóstolósorba). Egyik kedvenc független palackozómtól, a Wilson & Morgantől már kóstoltam egy nagyon komoly marsala hordóban finiselt, 14 éves Glenrothes tételt, most egy 18 éves Tobermory következett, amit szintén marsala hordóban finiseltek (a Mull szigeti lepárlóból Tobermory néven tőzegmentes, Ledaig néven tőzegelt maltokat dobnak piacra). Utóbbi ugyan nem ér fel az előbbihez, de a Tobermory egy kifejezetten izgalmas tétel, magas alkoholtartalommal (53,2 térf.%) palackozva, vastag, édeskés, de egyáltalán nem ül rá a marsala finish (1995-ben desztillálták, 2014-ben palackozták az 573-as hordóból). A sort talán a legbrutálisabb tétel zárta, amit valaha kóstoltam. Ez egy hordóerősségű (57,3 térf.%), tizenegy évig elsőtöltésű sherry hordóban érlelt, tőzegelt Caol Ila tétel a Gordon & MacPhailtől. Töménytelen mennyiségű islay-i füst, sherry és alkohol. Ezt a tételt 2005. február 21-én desztillálták és 2016. július 20-án palackozták a 301521-es, 301523-as, 301524-es és 301527-es sherry butt hordókból.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!
