Annak ellenére, hogy a whisk(e)y szülőhazájának Írországot szokás tekinteni és a 18. század végén mintegy 2000 lepárlónak adott otthont, az 1900-as évek utolsó időszakában már csak kettő maradt belőlük. Ugyan manapság a világ legnépszerűbb ír whiskeyje, a Jameson kiváló eladási mutatókat produkál és jelenleg számos új desztilláló van a tervezés vagy az építés fázisában, azért nem árt tisztázni, hogy mégis mi vezetett anno az ír whiskey nagy hanyatlásához. Az Alcademics oldalán John Cashmann, a Kilbeggan márkanagykövete összegezte az okokat (a Koktél Blog pedig kiegészítette).

Fotó: totalbeverage.net

Tehát a hanyatláshoz vezető tényezők:

1. Az ír „józansági mozgalom” kirobbanása az 1830-as évek végén, majd későbbi fellángolása a 19. század második felében.

2. Aeanas Coffey 1830-ban feltalálta a lepárlóoszlopot, melynek alkalmazását a skótokkal ellentétben elkerülték az írek és ragaszkodtak a jó öreg kisüsti módszerhez (annak ellenére, hogy Coffey egyébként ír volt). Ezzel persze önmagában még nem lett volna probléma, mert az 1800-as években az ír whiskey a könnyedebb ízének köszönhetően sokkal népszerűbb volt, mint a skót (ekkortól tettek be az írek - és az amerikaiak - egy plusz „e” betűt a whisky szóba, hogy megkülönböztessék italukat a rosszabbnak tartott scotchtól). Csakhogy a skótok az oszloplepárlásnak köszönhetően szépen elkezdtek fogyaszthatóbb blended, azaz kevert whiskyket gyártani, amivel remek eladási adatokat produkáltak. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a skótok sokkal jobb politikát is folytattak az íreknél a saját whiskyjük védelme érdekében, lásd pl. Robert Burnst).

3. Az 1919 és 1921 között tartó ír függetlenségi háború, majd az ezt megtorló angol-ír kereskedelmi háború miatt bedőlt az ír whiskey elsőszámú piaca.

4. Az 1922 és 1930 között tartó amerikai szesztilalom miatt bedől az ír whiskey második legnagyobb piaca is. (Főként, hogy a prohibíció bevezetésének hírére az írek gyakorlatilag leálltak a whiskygyártással, míg a skótok továbbra folytatták a lepárlást, így a szesztilalom végeztével volt mit exportálniuk.)

5. Az 1939 és 1945 között tartó II. világháborúban az amerikaiak az ír helyett a skót whiskyre álltak rá. (Hazatérésükkel pedig nyilván hatást gyakoroltak az USA-ban működő bárokra, italkereskedésekre is.)

A folyamatos visszaesés miatt 1966-ban Irish Distillers néven az Ír Köztársaság három whiskeylepárlója (John Power & Son, John Jameson & Son, Cork Distillery) egyesült, majd 1972-ben Észak-Írország egyetlen megmaradt lepárlója, a Bushmills is csatlakozott a fúzióhoz. 1975-ben bezárták a három desztillálót az Ír Köztársaságban és felhúzták az új Midletont, így a Bushmills-szel együtt összesen ekkor már csak kettő maradt.

Talán a mostanában tapasztalható whisky boomnak is köszönhetően, de az Alcademics cikke szerint jelenleg 16 whiskeylepárló van tervezés vagy építés alatt az íreknél (ráadásul az elmúlt években is számos desztilláló nyitott meg). Ez a mostani időszak lehet tehát az ír whiskey újabb fénykorának hajnala.

A kiegészítések az Alcademics és a WhiskyNet által nyújtott plusz információk nélkül nem jöhettek volna létre, köszönet értük.

Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!