Martin Miller barátaival épp valami rossz Gin Tonicot iszogatott szomorúan egy csendes londoni bárban 1998 nyarán, amikor csalódottságától felfűtve kijelentette, hogy időt és pénzt nem sajnálva ő bizony szeretné megalkotni a világ legtökéletesebb ginjét. Egy igazi modern klasszikust, ami akár tisztán fogyasztva is élvezhető. Még ott a bárban felírta egy szalvétára, hogy milyen fűszereket képzelt el ízesítőként, például toszkán és indiai borókát, kínai kasszia kérget vagy francia angyalgyökeret. Az ideális lepárlóként Miller víziójában egyszerűen csak Anglia legjobb, legtradicionálisabb pot still desztillálója szerepelt, azonban a legnagyobb dobásnak mégis a világ legtisztább, legkönnyedebb izlandi vizét szánta, mellyel ott helyben házasítják az Angliából érkező párlatot. A terveket aztán tettek követték és megszületett az azóta kultikussá vált Martin Miller’s márka, ami a gin reneszánszának zászlóshajója lett. 

Martin Miller

A 2013 karácsonyán elhunyt Martin Miller úgy gondolta, hogy egy ginnek romantikusnak és csábítónak kell lennie, ellentétben a vodkával, amit csupán a tudomány győzelmének tartott a szív felett (fotó: Martin Miller's)


A nemrégiben itt a blogon is bemutatott WarmUp Taste sorozat keretében most a Martin Miller’s két változatával ismerkedhettem meg, melyekből a hely bártenderei, Szabó Dávid és Vitáris Róbert természetesen remek koktélokat is készítettek.

Martin Miller's

Martin Miller's portfólió (fotó: WarmUp)


A Martin Miller’s márka 1999 óta gyártott klasszikusa a 40 térf. % alkoholtartalmú változat, ami jelen pillanatban az abszolút kedvencem az összes gin közül, igazából ebben tényleg megtestesült Martin Miller fentiekben leírt elképzelése. Elképesztő lágyság jellemzi, az alkohol szép egyensúlyban van a borókával és a háttérben dolgozó citrusokkal. Mindez annak köszönhető, hogy borókát, koriandert, angyal- és édesgyökeret, kasszia kérget és firenzei íriszt egy éjszakán át vízbe áztatatnak, majd hozzáadják az oszloplepárlással előállított neutrális gabonaszeszhez és pot still (vagyis kisüsti) lepárlóban újra desztillálják, a folyamatot pedig megismétlik egy citrusos blokkal is, amihez szárított citrom- és limehéjat, valamint sevillai keserű narancshéjat használnak. Mindehhez pedig jön az izlandi szupervíz és egy kis uborka. Szerintem abszolút gyönyörűen viselkedik tisztán vagy jégre töltve, illetve Martin Miller ajánlásának megfelelően Fever Tree tonikkal is. A koktélok többségéhez azonban jobban el tudom képzelni a komplexebb, karakteresebb és erősebb 45 térf. % alkoholtartalmú Westbourn Strenghtet, ami egy tipikus borókanehéz gin, így jobban keretet tud adni a kevert italoknak.

Angela

A lepárlók Rolls Royce-a: Angela (fotó: Martin Miller's)

A lágyabb verzióból a WarmUpban stílusosan egy speciális Gin Tonicot állítottak össze, kis licsivel, bodzával, gránátalmával és az alapszeszben is megtalálható uborkával megbolondítva.

Gin Tonic

Martin Miller’s Gin Tonic WarmUp módra (fotó: WarmUp)

 
Éppen a visszafogottságának köszönhetően kamillával infuzálva is szépen működött az alap változat, mégpedig egy klasszikus Negroniban, remek narancshabbal és innovatív Campari porral kiegészítve.

Negroni

Negroni újragondolva (fotó: WarmUp)


A Westbourn Strenghtet már karakteresebb ízvilághoz rendelték hozzá a WarmUp bártenderei: egyrészt egy maraschino likőrös-gyömbéres koktél alappárlataként alkalmazták, mandarinhabbal és liofilizált (vagyis fagyasztva szárított) málnával, másrészt pedig egy Hario szifon segítségével hibiszkusszal, fahéjjal és citrusokkal infuzálták, kiegészítve egy speciális japán teával.

Haiko

A Hario szifon... (fotó: WarmUp)

Haiko

...és a végeredmény (fotó: WarmUp)


 

Még több kevert italért csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!