Az egyik legaranyosabb márkanagykövet, Olivia Sayers budapesti whiskynetes kóstolóján számos újdonságot mutatott be egyik kedvenc lepárlómtól, a Kilchomantól.
Machir Bay, Machir Bay Collaborative Vatting, Sanaig, Loch Gorm 2019, STR Cask Matured 2019, Sauternes Cask Finish 2018
A 2005-ben alapított islay-i farmlepárló azon kevesek közé tartozik, akik a fiatal whiskyk kategóriájában is képesek maradandót alkotni (személy szerint eddig csak a Morrison & MacKay portfóliójában találkoztam hasonló együttállással. Az islay-i partszakaszról elnevezett Machir Bay és az islay-i öbölről elnevezett Sanaig a Kilchoman alaptételei, előbbinél a bourbon, míg utóbbinál az oloroso sherry hordós érlelés dominál. A Machir Bayt fűzte tovább a Collaborative Vatting kiadás, aminek az a lényege, hogy a lepárló partnerei a bourbon és oloroso sherry érlelés arányán változtathatnak, a WhiskyNet pedig nagyon helyesen picit a sherry felé tolta el a 90%-10%-os arányt, így 85%-15% lett az eredmény. A legnagyobb izgalmat persze az új kiadások hozták: az islay-i tőzeglápról elnevezett Loch Gorm szokás szerint kizárólag oloroso sherry hordós érlelést kapott (a 2019-es kiadás 20 db sherry butt keveréke 2006-ból, 2007-ból, 2008-ból, 2009-ből és 2011-ből) és idén is korrekt sherry bomba lett az eredmény (na jó, vannak olyan vélemények is, hogy a korábbiaknál ez most gyengébben sikerült); az STR Cask Matured esetében a használt vörösboros hordó belsejéről lekaparták a felső réteget, megperzselték, majd újra kiégették (innen a rövidítés: shaved, toasted, re-charred), amitől rusztikusan brutális lett az eredmény; végül a Sauternes Cask Finish ugyan nem lett akkora durranás, mint a korábbi Sauternes Cask Matured, de a szimpla finis is szépen megtette hatását, abszolút ott van a háttérben a világ egyik legjelentősebb édesboros vidéke.
