Elkötelezett Dilmah teafogyasztó lettem, mióta tavaly részt vettem a Magyarországra látogató Dilhan C. Fernando (az alapító Merril Fernando fia) előadásán. Magával ragadott az az alázat és aprólékos tudás amivel Srí Lankán végzik a munkájukat és persze azok a remek teák, melyeket olyan nagy odaadással készítenek. Ráadásul a Bols márkával együttműködésben kiemelt figyelmet fordítanak a teakoktélokra, még egy külön könyvet és honlapot készítettek a témában. Nemrég a Bols Mixer Akadémia két oktatója, Kántor Enikő és Kottra Dezső Dedi tartott a nyárra hangolt szakkört a Dilmah teákról és a teakoktélokról.
Encivel némi történeti áttekintést követően végigvettük a tea gyártási folyamatát (szüretelés, fonnyasztás, sodrás, fermentálás, szárítás, rostálás és minősítés), majd egy nagyon izgalmas tesztben vehettünk részt. Lekóstoltuk ugyanis a Dilmah Watte Single Region teáit, ami különféle tengerszint feletti magasságú ültetvényeken termesztett teák válogatását jelenti és megmutatja az ezek közötti óriási differenciát. A ran watte teát 1800 méterrel a tengerszint felett termesztik, gyengéd ízű és finom illatú (ha boros hasonlattal szeretnénk jellemezni, akkor ez a kategória a pezsgőnek felel meg). Az uda watte 1800 méterrel a tengerszint felett termesztett tea, gazdag, testes, karakteres és kiegyensúlyozott (mint egy pinot noir). A meda watte közepesen magas ültetvényről származik (tengerszint felett 900 méterről), erős, elegáns és bársonyos (leginkább a shirazhoz hasonlítható). A yata watte már alacsonyan, 300 méter tengerszint feletti magasságban termesztett tea, erős, robosztus, intenzív (csakúgy, mint a cabernet sauvignon). A kóstolást követően a mindennapi teafogyasztás során alkalmazható hasznos tanácsokkal gazdagodtunk, pl. teafőzésnél mindig frissen, először forralt vizet használjunk, melynek ásványi anyag tartalma ideálisan 40-150 ppm közötti, a zöld teáknál maximum 2 perc, a fekete teáknál 3-5 perc áztatási időt alkalmazzunk, az ízesítésnél pedig tiszteletben kell tartani a tea valódi aromáit, így érdemes elkerülni a túlságosan is hangsúlyos citromlevet (ha mindenképpen ebbe az irányba szeretnénk elvinni a teánkat, akkor használjuk inkább a citrom héjának illóolaját az ízesítésre) és alkalmazzunk fehér cukrot, akácmézet vagy fekete teákhoz tejet (a barna cukor vagy a virágméz a citromléhez hasonlóan nagyon karakteres és nem tesz jót a harmóniának).
Közben Dedi időről időre lekevert nekünk egy-egy teás koktélt, amiket egyáltalán nem variált túl, akár otthon is könnyedén elkészíthetőek:
Mojito Dilmah-módra: a rum, a cukorszirup, a menta és a lime megmaradt, kiegészítve néhány szelet citrommal és szóda helyett a Dilmah citromfüves-bormentás teájával. Könnyed Mojito, buborékok nélkül.
Dilmah vaníliás pite: bölényfüves Zubrowka vodka, zöldalmaszeletek, zöldalmaszirup, vanílialikőr és vaníliás Dilmah fekete tea. A klasszikus Appletini long drink formában, süteményes kiegészítéssel.
A ceyloni öszvér: a nagyöreg Moscow Mule újragondolva bodzalikőrrel, gyömbérszeletekkel és Dilmah Ginger Spice teával. A vodka és a lime persze megmaradt.
Meredek desszert: Sailor Jerry fűszerezett rum, sok mandulával (amarettóval és Dilmah Italian Almond teával), cherry brandyvel, epersziruppal és eperrel. Nekem túlságosan is édes vonalon mozgott, hiányzott belőle egy kis citrus a balansz kedvéért.
Fahéjas áfonya: fehér rum, fehércsokoládé likőr, fahéjszirup és Dilmah Cinnamon Spice tea. Az abszolút édes ízvilágot csak a díszítésként használt áfonya elfogyasztása egyensúlyozta ki.
Virágos Dilmah: Hendrick’s gin, Cointreau, jázminos Dilmah zöld tea, őszibaracklikőr, őszibarackszirup és nektarinszeletek. A sor legjobb long drinkje, a fűszeres gint, az édes narancslikőrt és a szintén édes barackot remekül lazította fel a virágos zöld tea.
Fotók: Koktél Blog
Még több kevert italért csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
