A történelmi egyházak modernizálásának kulcsa szerintem abban rejlik, hogy a litániákon és a tömjénfüstön túl a mostaninál közelebb próbáljanak kerülni az emberek mindennapjaihoz. Mondjuk itt van a Pannonhalmi Főapátság, akik egészen jól haladnak ezen az úton. Például menő kulturális programokat szerveznek és jó borokat készítenek. Nagyon tudatos építkezéssel és több lábon állással elérték, hogy Pannonhalmát már sokan magával a főapátsággal azonosítják. Sőt, legutóbb egy olyan sort sikerült lekóstolnom az apátsági pincészettől, hogy felmerült bennem, bizony még lehet az Isten is valahol a pannonhalmi szőlőtőkék között lakik.
Fotó: apatsagipinceszet.hu
A benedeki életforma jellegzetessége, hogy a bencés szerzetesek egész életükre egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat – ez a stabilitás, az állhatatosság fogadalma. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki.
bences.hu
A Pannonhalmi Bencés Főapátság egy 996-ban (!) alapított Szent-Benedek rendi monostor. A szerzetesi életüknek a lelkiség mellett nagyon fontos része a gazdasági tevékenység. A kolostori termékekkel, a gyógynövénykerttel, az étteremmel, a kávézóval és a pincészettel biztosítják a közösség és az iskolájuk, szociális intézményeik keretében rájuk bízottak támogatását. A szőlészettel és a borászattal már a korábbi évszázadokban is szoros kapcsolatban voltak. Az 1900-as évek elején 100 hektáron gazdálkodtak Pannonhalma közvetlen környékén, de voltak birtokaik Somlón és Tokaj-Hegyalján is. Már ebben az időben palackozott formában értékesítették a boraikat, a történelmi határokon túlra is. Aztán a II. világháborút követően a szőlőbirtokok, illetve a pincészet is állami tulajdonba került és csak a rendszerváltozás után bő tíz évvel vásárolták vissza az elveszített szőlőbirtokok egy részét, új pincét és borházat létesítettek, újratelepítették a szőlőtőkéket, modern borászati technológiákat kezdtek alkalmazni. Az újjászületést követő felfutást ráadásul olyan szakember segítette tanácsadóként, mint a komoly nemzetközi karriert befutó, néhai Gál Tibor. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet ma 50 hektáron gazdálkodik, a belépő szintű borok kiegészítő alapanyagaiként vásárolt borvidéki szőlőkkel együtt 370 000 - 380 000 palack éves termelési mennyiséggel.
Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.
Kazinczy Ferenc
Az már a fent említett kóstolósorból is rögtön kiderült, hogy a portfólió túlontúl széles és a megjelenés sem egységes, nem véletlenül lesz a közeljövőben portfóliótisztítás és megújulnak a címkék is. Remélem, hogy a dizájnváltásnál legalább annyira kreatívak lesznek, mint a fantázianevek terén, lásd a Priort, ami az apát helyettesének a címe, a Tricollis, amely három dombra, mint termőterületre utal vagy a Heminát, ami a szerzeteseket mértékletességre intő, számokkal nem meghatározott, személyes fogyasztási egység (a lényege, hogy annyit szabad inni, ami még meg nem aláz, de Istenhez közelebb visz). Ha pannonhalmi borokról van szó, akkor nyilván mindenkinek a rajnai rizling jut eszébe, ez a borvidék egyik tradicionális fajtája, az apátsági ültetvényeken is ez bír a legnagyobb területtel. A sorban egyaránt megjelent fajtaborban és cuvéeben is. A citrusokkal és mentával operáló alap rajnai rizling 2016-ból számomra túlságosan is visszafogott volt, éppen ezért ezt a tételt maximum valami könnyű saláta mellé tudom elképzelni. Az olaszrizling, rajnai rizling, fűszeres tramini és pinot blanc házasítást felvonultató 2017-es fehér Tricollis viszont már szépen hozta a rizlingek citrusosságát és a tramini egzotikusságát. Simán működőképes étkezések előtt, de akár fehérhúsok mellé is (ezek után meg sem lepődtem, hogy az olaszrizling és a tramini egészen szépet hozott fajtaborként is, de kisebb meglepetésemre még a sauvignon blanc sem okozott csalódást). A 2016-os év rajnai rizling termésének legszebb tételeit felvonultató, magnum palackos (azaz 1,5 literes) Prior már szépen hozta azt a mélységet, komplexitást, amit az alap tételnél hiányoltam. A hivatalos ajánló szerint fiatalon halból vagy fehérhúsból készült fogások mellé ajánlott, idősebb korában tejszínes, gombás ételekhez, sajtokhoz párosítható (szerintem már most bírja az utóbbiakat is). A fehérek közül a személyes kedvencem a 2017-es Hemina volt, ami a chardonnay alappal (pinot blanc-nal és viognier-vel kiegészítve), fahordós érleléssel és batonázzsal (a seprő rendszeres felkeverése) szépen hozta a burgundi stílust, mégpedig olyan krémességgel és vajassággal, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Nem véletlenül ajánlják grillételekhez és tejszínes vagy erdei gombás köretekhez.
Mint a fentiekből is kiderült, a pannonhalmi inkább egy fehérboros borvidék, ennek megfelelően túl sokat nem vártam a végére maradt két vörös tételtől. Rosszul tettem, ugyanis a 2017-es Tricollis vörös változatára (ami pinot noir, merlot és cabernet franc házasítása) még esetleg lehet azzal kritizálni, hogy picit sok volt neki a kisfahordós érlelés (emiatt nagyon követeli a magyaros ételeket), viszont a bordeaux-i stílusú, magnum palackos Infusio 2015-ből gyakorlatilag megtestesíti a merlot és a cabernet franc tökéletes házasságát. Nagyon komoly, elegáns tétel, mindenképpen az ünnepi asztalra ajánlott, vad- és egyéb vöröshúsokhoz.
Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.
Hamvas Béla
Források: bences.hu, apatsagipinceszet.hu, Wikipédia
Külön köszönet Illés Tamásnak a poszthoz nyújtott információkért és a Wineglass Communication csapatának a kóstolómeghívásért!
Szerző: Farkas Krisztián @ Koktél Blog
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!
