Nemrég két tematikus whiskykóstolón is voltam a GoodSpirit bárban, ahol egy tőzegfüstös sorra és egy USA vs. Skócia párbajra próbáltam rá. 

kóstoló whisk(e)y peat chimney longrow benromach tomatin port charlotte arran koval woodford reserve blantons lord elcho ardbeg bourbon whiskey skót whisky whiskynet goodspirit

Peat Chimney, Longrow, Benromach Peat Smoke, Tomatin Cu Bocan, Port Charlotte Scottish Barley, Arran Machrie Moore 4th Edition 

 

A tőzegfüstös sor legnagyobb tanulsága igazából a személyes ízlésem szempontjából volt jelentős, ugyanis rájöttem, hogy a nagyon komplex füstszörnyek mellett már egyre inkább tudom értékelni a visszafogottabb, de sokkal elegánsabb tételeket is, jelen esetben mondjuk a Longrow-t a Springbank lepárlóból. Azért az erőteljesebb vonalból is voltak emlékezetes tételek: a Tomatin Cu Bocan fenoltartalma, azaz füstössége ugyan egyáltalán nem jelentős (csupán 15 ppm), de a virgin, bourbon és sherry hordós érlelésnek köszönhetően nagyon izgalmas lett a végeredmény, a Bruichladdich lepárlóból pedig általában jó tételek jönnek ki, nincs ez másként a Port Charlotte Scottish Barley-val sem.

kóstoló whisk(e)y peat chimney longrow benromach tomatin port charlotte arran koval woodford reserve blantons lord elcho ardbeg bourbon whiskey skót whisky whiskynet goodspirit
Koval Millet, Woodford Reserve Rye, Blanton's Green Special Reserve, Lord Elcho 15 éves, Tomatin 18 éves, Ardbeg Uigeadail 

Az amerikaiak és skótok közötti párbaj meglepő módon nálam most döntetlenre jött ki, a köleses Koval Millet és a rozsos Woodford Reserve tételek olyannyira különlegesek és jól összerakottak, hogy abszolút pariban voltak a skótok legjobbjaival, a 18 éves Tomatin-nel és az Ardbeg Uigeadail-lel. A chicagói Koval Millet szép és könnyed, kezdő whiskyfogyasztóknak is simán ajánlott, az egyik legbefogadhatóbb bourbont készítő Woodford Reserve rozsos változatát viszont szerintem inkább a haladók tudják jobban értékelni. A nagykorú Tomatin egyszerűen csak egy gyönyörű költemény, az Uigedal a sok tőzegfüstjével, a jódosságával, a sósságával meg a hordóerősségével az egyik legbrutálisabb szörnyeteg a piacon (az általam eddig lekóstolt tételek közül talán csak az Octomore kiadások és az itt kipróbált független Caol Ila veri meg).

Fotók: Koktél Blog

Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!