A múltkori különkiadást követően visszatért a normál kerékvágásba Dez O’Connell koktélos sorozata, a Brody Alchemists Night, aminek apropóját ezúttal a legismertebb piások adták. Egy piás egy koktél.
Fotó: Koktél Blog
A sort az angol romantikus költészet egyik legismertebb alakja, George Byron nyitotta egy Venus twisttel, ami eleganciájával és virágosságával tökéletes volt indítónak. Mindezt a különleges fűszerezésű Bobby’s Schiedam ginnel, Sauvignon Blanc zselével, rózsaszirom sziruppal, pink grapefruit és citrom bitterrel, valamint Kreinbacher Brut pezsgővel sikerült abszolválni.
Winston Churchill koktéljának, a Mamie Taylor twistjének alappárlatát természetesen a brit miniszterelnök kedvenc whiskyje, a Johnnie Walker Black Label alkotta, lime, gyömbérsör és Angostura Bitters kíséretében, remekül kihangsúlyozva a scotch füstös jegyeit (az öreg amúgy szoros kapcsolatot ápolt a füsttel, mivel a szivart sem vetette meg).
A Black Rose koktélnak létezik egy bourbon alapú és egy vodka alapú változata, de ha a nem is olyan rég orosz állampolgárságot felvevő Gérard Depardieure gondolunk, akkor nem is kérdés, hogy a Kremlin vodkára esett a választás a Black Rose twist alappárlataként, némi Créme de Cassis, lime, Ruppert rozé és szóda társaságában. Az eredmény egy igazi funky fröccs, ami a színészóriás sok kedvence közül kettőt is tartalmaz.
A viktoriánus kor legnagyobb írójának tartott Charles Dickens alkoholhoz fűzödő viszonyáról legyen elég annyi, hogy még egy puncs is a nevét viseli. Az Alchemists Nighton a Dicken’s Punch az új Diplomático Mantuano rumból, Voyer VS konyakból, Demerara cukorból, citromléből, Oleo-Saccharumból és Assam fekete teából állt össze, ami egy igazán jó kevert italt eredményezett, a tea tanninossága különösen szép karaktert szabott meg.
Pablo Picasso művészetében a zöld és az abszint is megjelenik, a La Fée Absinthe Parisinenne alapú The Green Beast koktél pedig mindkettőt ötvözte. A lime és a cukor mellett az uborka vegetalitása könnyített az amúgy ánizsnehéz italon, de azért így is inkább haladó fogyasztónak ajánlott.
A Motörhead tavaly decemberben elhunyt alapító frontemberének, Lemmy Kilmisternek saját bevallása szerint egykor mindennap lecsúszott egy üveg Jack Daniel’s, halála utána pedig mozgalom indult, hogy a Jack&Coke long drink új neve a Lemmy legyen. A legsikeresebb stúdióalbumuk nevét viselő Ace of Spades koktél is a whiskykólából indult ki: az Islay-i tőzegfüstös Sheep Dip whisky, a kólaszirup és az étcsokoládé az egyik résztvevő találó hasonlata szerint vasúti sínhez hasonló ízt produkált, ami számomra mindenképpen izgalmas élményt nyújtott, gyakorlottabb kóstolóként az átlagos dolgok már kevéssé tudnak felvillanyozni.
Lemmyhez hasonlóan Frank Sinatra is nagy barátja volt a whiskynek (pl. a Jack Daniel’s márkának, akik egy Sinatra Selectet is kiadtak a tiszteletére), továbbá a fent már említett Churchillhez hasonlóan szeretett füstölni is, így a Smoking Nail nevű Rusty Nail twist alapja a kissé füstös Johnnie Walker Black Label volt, Drambuie, Angostura Bitters és szivarfüst kíséretében, ami azért közérthetőbb kategóriát képviselt, mint az előző Islay-i szörnyeteg.
A sor Elizabeth Taylorral és egy Chocolate Martinivel zárult. A koktél érdekessége, hogy a Russian Standard vodka, a Brizzard Créme de Cacao Blanc és a Mancino Bianco Ambrato vermut miatt teljesen áttetsző volt, a digestif jellegre csak a csokikruszta utalt a martinis pohár szélén és közelebb állt egy szimpla Sweet Martinihez, mint egy édes-krémes csokibombához.
Az Alchemists Night sorozatról a Brody Club Life facebook oldalán lehet tájékozódni.
Még több kevert italért csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
