A WhiskyNet idei kóstolóin volt már ír, ázsiai és rumos tematika, valamint Teeling sor és Morrison & MacKay sor is, szóval épp itt az ideje egy rövid összefoglalót tartani.

Riverflow, Linkwood 2011-2018, Auchroisk 2011-2019, Glentauchers 2010-2018, Loch Lomond 2010-2018, Old Perth 23 éves

A Magyarországon most debütáló Morrison & MacKay független palackozó a Kilchomannal együtt nagyon jól bizonyítja: van igazán kiváló whisky 10 év alatt is. Az M&M bemutatkozó kóstolóján a titokzatos Riverflow single malt (a palackozó nem hozta nyilvánosságra a lepárló nevét és az érlelési időt sem) és az öreg sherrybomba Old Perth blended malt mellett a Cárn Mór Strictly Limited sorozatából került négy fiatal, ám kifejezetten izgalmas és jó ár-érték arányú tétel a kóstolósorba. A legnagyobbat a 320 literes sherry puncheon hordóban nyolc évig érlelt Glentauchers szólt, amiben pont úgy integrálódtak a nehezebb sherrys jegyek, hogy közben a frissessége is megmaradt.

Teeling Small Batch Rum Casks, Teeling Trois Riviéres Rhum Agricole, Teeling Galway Bay Stout Cask, Teeling Genys Chocolate Porter, Teeling Galway Bay Barleywine, Teeling Genys Baltic Porter

A dublini Teeling úgy próbál kitűnni az egyre szélesedő ír whiskeyk piacán, hogy a nagyon korrekt alap cuccai mellett igen merész a hordóhasználatuk, így a viszonylag fiatal korú blended tételeik is kifejezetten izgalmasak. Már a szimpla Small Batch is kapott hat évnyi ex-bourbon hordós érlelést követően több mint hat hónap finiselést Közép-amerikai rumos hordókban, viszont a Small Batch Collaboration sorozattal ennél jóval tovább mennek. A martinique-i Trois Riviéres finissel a rumos kategóriában lépnek egyet, az igazán durva dolgok azonban a sörös hordós finisekkel jönnek. Mert annak ellenére, hogy a sörös hordós whiskyérlelés nem a legkönnyebb műfaj, a Teeling egészen széles és merész szériát rakott össze a kategóriában. A helyi Galway Brewerytől egy 200 Fanthoms Imperial Stout és egy Barleywine hordóban finiselt, a litván Genys Brewingtől pedig egy Chocolate Porter és egy Peated Imperial Baltic Porter hordóban finiselt Teeling tétel került a sorba. A Galway stoutjával kapcsolatban külön érdekesség, hogy a sört egy olyan whiskys hordóban érlelték, amiben korábban Teeling Small Batch pihent, tehát az újrahasznosítás magasiskolája, amit az írek ennél a tételnél alkalmaznak. Nem mellesleg szerintem ez sikerült a legjobban a sörös finisek közül, a legszebben itt integrálódtak be a sörös jegyek.

West Cork Black Cask, West Cork 12 éves Port Cask, Redbreast 12 éves Cask Strength, Teeling Single Malt, Teeling Galway Bay Stout Cask, Connemara

A vegyes ír kóstolósorból nyilván a 12 éves hordóerősségű Redbreast hozta a legnagyobb tüzijátékot, de ár-érték arányban pozitív meglepetést hozott a két West Cork tétel is. Na jó, az első töltésű bourbon hordóban, majd kétszer kiégetett bourbon hordóban érlelt Black Casknél nagyon kiütközött a fiatal kor, szóval a hordók variálisa helyett lehet jobban jártak volna, ha inkább több időt hagynak az érlelésnek. Az első töltésű bourbon hordóban 12 évig érlelt, majd kb. 110 napos portói hordós finist kapott Port Cask viszont csaknem ajándék a 11-13 ezer forint körüli árával. Az ezer éve lekóstolt rendhagyó ír, a tőzegelt és kétszeresen lepárolt Connemara most kevésbé tett rám jó benyomást, valószínűleg az azóta felhalmozott kóstolási tapasztalatnak köszönhetően már kevéssé éreztem harmonikusnak, szerintem a kétszeres lepárlás ellenére nincs elég vastagság a tőzegfüst mögött.

Akashi Meisei, Nikka Super, Kavalan Single Malt, Kavalan Sherry Oak, Amrut Single Malt, Amrut Peated

A vegyes ázsiai kóstolósorral kapcsolatban erős nosztalgia fogott el, ugyanis az egyik legelső komoly whiskykóstolómról több márka is visszaköszönt. A japán Nikkával persze azóta számtalanszor találkoztam, a szépen lekerekedett Super tételük sem volt újdonság, viszont a tajvani Kavalannal azóta nem volt dolgom és hát az a helyzet, hogy még mindig brutális cuccokat készítenek. A trópusi klíma miatt ugyanis rövidebb érlelési idővel is baromi robosztust eredményt tudnak elérni. A régebben lekóstolt Akashi Blendedhez hasonlóan az Akashi Meisei sem volt valami meggyőző, ez sem egy kerek whisky, sőt, kifejezetten kifejezetten zavaró jegyek is megjelennek benne. A világ legnagyobb whiskygyártójaként számont tartott Indiának azért minőségben van még mit fejlődni, az egyik nemzetközileg is ismert márkájuk, az Amrut nem egy nagy eresztés, legalábbis a malt és a peated malt kiadásuk semmiképp.

Clément Bleue Canne 2017, Admiral Rodney HMS Formidable, Rhum J.M Cognac Cask Finish No.2., Jamaica WP 2012, Diplomático No.1. Batch Kettle, Plantation XO 20th Anniversary

A rumos szeánsz a Clément fehér rumos vintage sorozatával, a Canne Bleue-val kezdődött, ebből a kevésbé jól sikerült 2013-as és a már sokkal kifinomultabb 2014-es évjáratot kóstoltam le korábban, a mostani sorba bekerült 2017-es az utóbbihoz hasonlóan egészen jól sikerült (persze a Clément a szokásoknak megfelelően ezt is cukornádból és nem melaszból készíti, szóval fel kell készülni a nagyobb intenzitásra és némi rusztikusságra). Az Admiral Rodney Formidable tétele egy fokkal jobban bejött az Extra Oldnál, de nekem egy picit továbbra is soványak az admirális kiadásai. A Rhum JM konyakos finisének második kiadása hasonlóan pazarul sikerült, mint az első, a Jamaica WP 2012 pedig még a jamaikai rumokhoz képest is brutális a maga fűszerességével és az ezt még fokozó navy strength-jével.  A csúcsot persze a Diplomático lepárlási eljárásait bemutató Distillery Collection Batch Kettle tétele (van még emellett Barbet és Pot Still is), illetve a Plantatation XO 20. évfordulós tétele hozta.