A független palackozók nagyon fontos szerepet töltenek be a whiskyk világában. Jellemzően nem rendelkeznek gyártói kapacitással, hanem desztillálók széles körétől szerzik be a párlatokat, akár olyanoktól is, akik már nem működnek vagy leginkább csak nagyobb márkák blended tételeit szolgálják ki, emiatt pedig sokszor jönnek ki speciális, limitált kiadásokkal. Persze ismertebb lepárlók párlatai is megjelennek a függetlenek gondozásában, ilyenkor a különleges hordóhasználattal tudnak rendhagyót felmutatni. A WhiskyNet ebbe a világba nyújtott betekintést az őszi szezon első whiskykóstolóján.
Auchentoshan 2002-2015 Lowland Single Malt by Douglas Laing’s (46 térf.%), Dailuaine 2002-2014 Speyside Single Malt by Gordon & MacPhail (46 térf.%), The Feathery Highland Blended Malt by Spencerfield (40 térf.%)
A kóstolósorba hat tétel került be hat különböző független palackozótól. A skót fősodortól eltérően nem kétszer, hanem háromszor lepárolt, 13 éves Auchentoshan a Douglas Laingtől könnyedségének köszönhetően jól működött bevezetőként, viszont a háttérben rejlő pici rakoncátlanság miatt jót tett neki néhány csepp víz (a Provenance sorozatot egyébként már többször próbáltam itt meg itt és kifejezetten kedvelem). A Johnnie Walker szükségleteit kielégítő Dailuane desztilláló párlatát a Gordon & MacPhail vette kezelésbe, ami illatában nagyobb vastagságot, több sherryt ígért, mint amennyit ízében beváltott. A Feathery, azaz a tollas nevet viselő blended malt a Spencerfieldtől egy igazi daily dram: lágy, kerek, selymes, vajas, szép sherrys jegyekkel, ráadásul jó ár-érték arányban.
Spice King Blended Malt by Wemyss (40 térf.%), Ledaig 2005-2015 Highland Single Malt by Wilson & Morgan (48,5 térf.%), Lossit Blended Malt by The Lost Distillery (43 térf.%)
A Wemyss 12 éves Spice Kingjével már találkoztam, most a kormegjelölés nélküli Spice King volt soron, amiben a fiatalabb kort magasabb alkoholtartalommal próbálták ellensúlyozni, emiatt egy izgalmas, de kissé ellentmondásos blended malt született meg, aminek az ár-érték aránya nagyon rendben van. A rég bezárt lepárlók visszaidézésére specializálódott Lost Distillery már ismerős Lossit tétele második kóstolásra sem győzött meg, továbbra is kissé jellegtelennek tartom. A Wilson & Morgan okozott már csalódást és hatalmas élményt is. A 10 éves, sherry hordóban finiselt Ledaig gyönyörű füstjével és boros jegyeivel az utóbbi kategóriához zárkózott fel. Egyértelműen a sor legjobbja.
Fotók: Koktél Blog
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
