Ha a Caipirinha a brazilok nemzeti koktélja, akkor a bázisitalaként működő cachaça a brazilok nemzeti párlata: nagyjából úgy isszák, mint vizet (tavalyelőtt pl. átlagosan 11,5 liter jutott egy főre) és még cachaça nap is van náluk (minden évben szeptember 13-án).
Fotó: Koktél Blog
A cachaça fogyasztását olyannyira nem aprózzák el Brazíliában, hogy az itt gyártott mennyiség csupán kb. 1%-át exportálják (2013-ban 1,2 billió litert állítottak elő, ebből csak 9,21 millió liter ment külföldre, íme a legnépszerűbb célországok: Németország (17,69%), USA (11,43%) és Portugália (9,18%)), ezzel pedig a legnépszerűbb égetett szesznek számít, mintegy 80%-os piaci részesedéssel. A legnépszerűbb cachaça márkák Brazíliában a Pirrassununga 51 (18%-os piaci részesedéssel), a Pitú (15%-os piaci részesedéssel), a Velho Barreiro (8%-os piaci részesedéssel) és az Ypióca (2%-os piaci részesedéssel). Az első helyet elfoglaló 51-es cachaça olyannyira nagyágyú, hogy tavaly a hetedik helyen zárt a világ legnépszerűbb szeszesital márkáinak rangsorában.
No, de pontosan mi is az a cachaça? A portugál gyarmatosítóknak köszönhetően már a 16. századtól kezdve a cukornád levéből desztillálva készítik, éppen ezért szokták brazil rumnak is nevezni, ami azonban csak részben helyes megfogalmazás. A rumot ugyanis készíthetik melaszból (ez az ún. industrial rum, ami az angol, valamint a spanyol stílusra jellemző) vagy cukornádból is (ez az ún. rhum agricole, ami a francia stílusra jellemző), míg a cachaça csak a cukornád levéből párolható le.
A Bols Mixer Akadémián nemrég Sütő Balázs és Ódor András tartott egy bevezető kurzust a cachaça világába, ahol többek között megismerkedtünk az Ypióca és a Germana márkákkal és néhány cachaça alapú kevert itallal is.
Az 1846-ban családi vállalkozásként alapított, de 2012 óta a Diaego italmulti tulajdonában álló Ypióca márka kéttagú prémium sorát, a Pratát és az Ourót kóstoltuk le. Mindkét palackot kézzel készített fonat borítja (ennek elkészítéséhez egyébként több ezer kézművest foglalkoztat a cég) és egyaránt kétéves érlelésen esnek át, előbbinél ún. freijóból, utóbbinál balzsamfából készült hordókat használnak. A Prata és az Ouro is rendkívül robosztus ital (az Ouro azért valamivel kifinomultabb), éppen ezért remek karaktert tudnak szabni mondjuk egy Caipirinhának, de nyugodtan kicserélhetjük bármelyik rum alapú koktél alappárlatát is ezekre. A Caipirinha esetében nagyon fontos, hogy a közhiedelemmel ellentétben az autentikus brazil változatot nem bárkanállal, zúzott jéggel és répacukorra, hanem shakerben, koktéljéggel és nádcukorral készítik (a két verziót összekóstolva egyértelműen jobbnak mutatkozik az utóbbi).
Az 1912 óta működő Germana már egy kézműves kategória, ebből a két évig tölgyfahordóban érlelt Traditional verziót, a cseresznyehordós érlelésű Caetano’s változatot és a tölgyfahordóban érlelt Heritage kiadást kóstoltuk le. Mindegyik tétel nagyon letisztult és kifinomult: a Traditional karakteres, kicsit már-már kátrányos, a Caetano’s banános-cseresznyés, a Heritage pedig érett, egzotikus gyümölcsös jegyekkel rendelkezik, tehát önmagukban is abszolút szép élményt adnak. A Germana cachaçákat már nyugodtan lehet az olyan szofisztikáltabb összetevőkkel is keverni, mint pl. a csoki vagy a rozmaring:
Germana Cachaça alapú Old Fashioned házi rozmaring bitterrel és házi füstös csokisziruppal (fotó: Koktél Blog)
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
