Mivel a WhiskyNet régóta szoros kapcsolatot ápol az Arrannal, ezért a legutóbbi alkalomig már 12 tétellel ismerkedtem meg. Azt elismerem, hogy a márka védjegyének számító, kifejezetten szárazkás ízvilág sokaknak nem tetszhet elsőre, viszont az biztos, hogy az egyik legszerethetőbb skót whiskymárkáról van szó. Nem csak a természetvédelem és Robert Burns miatt, hanem mert mára egészen szép portfólióval rendelkeznek, a whiskynetes együttműködésnek hála több tokaji finiselésű kiadásuk is van (korábban egy 8 és egy 10 éves kiadást kóstoltam le). A skótok legnagyobb költője, Robert Burns születésnapja apropóján Andy Bell, az Arran értékesítési menedzsere nemrég Magyarországra látogatott egy remek kóstolót tartani, ahol újabb tételekkel ismerkedhettem meg.
Arran Robert Burns Single Malt (43 térf.%), Arran Aged 10 Years Single Malt (46 térf.%), Arran Aged 18 Years Single Malt (46 térf.%), Arran The Sauternes Cask Finish Single Malt (50 térf.%), Arran The Bothy Quarter Cask (55,7 térf.%), Arran Machrie Moore 7th Edition Single Malt (46 térf.%) (Fotó: Koktél Blog)
Korábban már kóstoltam Robert Burns palackozást az Arrantól (hivatalosan csak ők forgalmazhatnak ilyet), akkor az csak egy szimpla blended tétel volt, most viszont szintén egy fiatal, de már single malt kiadás került a sorba, ami jó bevezetőnek bizonyult, könnyed malátás, vaníliás jegyeivel. Ár-érték arányban mindenképpen a 10 évig érlelt tétel volt a legjobb, amelyik egyébként anno az első nagy sikert hozta el az Arran számára. Nem véletlenül, hiszen szerintem kenterbe veri még a 14 éves változatot is. Szépen hozta a szokásos száraz jegyeket, trópusi gyümölcsökkel, malátával és vaníliával. A 18 éves verzió már azért jóval mélyebb, masszívabb, olajosabb karakterrel rendelkezett, főként a sült almás és barackos jegyek domináltak. Hasonlóan egy korábbi kiadáshoz, egészen jól sikerült a Sauternes Cask Finish, gyönyörűen kiegészítették egymást az Arran szárazkás és a sauternes-i édeskés boros jegyek. Ugyan már második tagját éli meg a quarter hordókban érlelt „The Bothy” sorozat (a név az illegális whiskyfőzés helyszínéül szolgáló kunyhóra utal), a kóstolósorba az első kiadás került, amitől a hordóerősség és a kisméretű hordók miatt egy kicsit nagyobb erőt és komplexitást vártam. A Machrie Moore tőzeglápról elnevezett füstös Arran whiskyknek van hordóerősségű és szimpla sorozata is, előbbi a harmadik kiadásnál tart (anno a másodikat már lekóstoltam), utóbbi pedig a hetediknél, ami tagja is lett a sornak. A közepes erősségű tőzegfüsttel (20 ppm fenoltartalom) szépen harmonizáltak a gyümölcsös, malátás jegyek.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
