A japán whisky nagyon érdekes fejlődéstörténeten ment keresztül az elmúlt időszakban. Takecuru Maszataka vezetésével szépen áttranszferálták a skót tudást Japánba, majd egyszerű lenyúlás helyett saját stílust alakítottak ki. Mostanában pedig egészen komoly eredményeket tudnak felmutatni, elég, ha a bibliaárus Jim Murray tavalyi választására, a Yamazaki Sherry Cask 2013-ra gondolunk.
Fotó: Koktél Blog
A whiskyboomra felülve persze a japánoknál is jellemző lett a NAS (Non Age Statement, vagyis kormegjelölés nélküli) whiskyk trendje, sok tételhez pedig már szinte lehetetlenség hozzájutni. Előbbire remek példa, hogy a Nikka márka 12 éves Taketsuru tételét nemrég felváltotta az egyébként nagyon szép Taketsuru Non Age. A népszerűség persze nem véletlen, elképesztő kifinomultságuk miatt lettek széles körben népszerűek és kikerülve az „egyéb whisky régió” kategóriából, ma már méltán lehet emlegetni a japán whiskyket az skót-ír-amerikai-kanadai négyessel egy szinten. A körző, vonalzó és patikamérleg használatával készült stílus miatt manapság már megjelennek olyan vélemények is, hogy a japán whiskyk unalmasak és kiszámíthatóak. Ez azonban mindenképpen túlzás, elegendő, ha megnézzük pl. a fent már említett Nikka tételeit. A legutóbbi WhiskyNet szeánszon az előbb hivatkozott Taketsuru Non Age mellett lekóstoltam az ár-érték arányban az egyik legjobb kevert whiskynek számító Blendedet, az oszloplepárlóban készült, kivételesen lágy Coffey Maltot és a komplex Pure Malt Blacket. Ezekből és a korábban lekóstolt tételekből (lásd itt és itt) is könnyen levonható a következtetés: a japán whiskyk bizony egyáltalán nem egysíkúak. A Nikka portfóliójának sokrétűsége a Yoichi lepárló karakteres, enyhén tőzeges és a Miyagikyo lágyabb, gyümölcsösebb párlatainak köszönhető, ráadásul a malátawhiskyjeiket olyan módszerekkel készítik, ami Skóciában nem igazán fordul elő: ilyen a széntüzeléssel működő kisüsti desztilláló vagy a Coffey-féle oszloplepárló (előbbi tiltott, utóbbi pedig egyszerűen nem jellemző a malátwhiskyk esetében).
Persze a japán tökéletesség sem sikerül mindig tökéletesre, erre az említett kóstoló másik két tétele a jó példa. A White Oak lepárlóban készült Akashi blended whiskyben ugyan jön némi japán könnyedség és gyümölcsösség, de egyáltalán nem lett kerek az eredmény. A Csugoku Jozo által készített Togouchi Premium érdekessége, hogy skót malátawhiskyből, valamint kanadai gabonawhiskyből készül és csak a keverés, illetve az érlelés történik Japánban. Halvány citromot idéző színében egyáltalán nem látszik meg a 8 éves kor és a sherry hordós érlelés, illata nagyon száraz és nem igazán kellemes, ízében viszont már jönnek a boros jegyek. Az előző tételnél kétségkívül jobban sikerült, de közel sem tökéletes whisky.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
