Eléggé erősre sikeredtek a márciusi whiskykóstolók a GoodSpirit bárban, konkrétan az eddigi legjobb whiskys élményemet is sikerült megélni. Voltak Bruichladdich tételek, vakkóstoló és független palackozók is. 

whisk(e)y kóstoló whiskynet goodspirit bruichladdich highland park cattos gordon and macphail aberfeldy ian macload cheiftains jericho the lost distillery
Bruichladdich sor: The Classic Laddie, Islay Barley 2010, Black Art 05.1, Port Charlotte Scottish Barley, Octomore 08.1

 

A Bruichladdich igazán rendhagyó márka. Islay-i lepárlóhoz képest unpeated, azaz tőzegfüst-mentes tételeket is készítenek, nem is keveset, ugyanakkor ők készítik a világ legfüstösebb whiskyjét is. Abszolút egyedi megjelenésű palackokat és őrült reklámkampányokat képesek tolni. Na meg van egy mára legendássá vált sorozatuk, a Black Art, aminek ötödik kiadása az eddigi legnagyobb kóstolóélményt hozta számomra. Elképesztően érett, mély és sokrétegű ez az 1992-ben lepárolt és 24 évig érlelt whisky, tényleg igazi mestermunka. A másik csúcskategóriás, a whiskyk technikai versenyének éllovasa, a ppm-ek királya viszont számomra kissé csalódást hozott, a nemrég lekóstolt 8.3-as kiadáshoz képest a 8.1-es szerintem nagyon életlen, a vasököl itt szerintem hiányzik a bársonykesztyűből.

Az eddigi vakkóstolókhoz (1, 2) képest most egyetlen tétel volt a sorból, amit kifejezetten nehezen tudtam behatárolni. A 12 éves Catto's nem egy fiatal tétel, de korát meghazudtoló módon egyáltalán nem volt lekerekedve, a furcsa rusztikusságával nehezen lehetett bármit is kezdeni.

whisk(e)y kóstoló whiskynet goodspirit bruichladdich highland park cattos gordon and macphail aberfeldy ian macload cheiftains jericho the lost distillery

Független palackozók: Oak Cross by Compass Box, Jericho by The Lost Distillery, @craigellachie Craigellachie by  Wemyss (2002-2017), Aberfeldy by Chieftain's (2003-2017), Highland Park by Gordon & MacPhail (1989-2016), Ardmore by Douglas Laing's (2008-2016)

Már a múltkori független palackozásokat felvonultató kóstolón is jócskán voltak érdekességek, de a mostaninak abszolút sikerült felülmúlnia. Itt volt mindjárt kezdésnek a transzparencia nagy harcosától az Oak Cross, aminek érdekessége, hogy az elsőtöltésű amerikai hordókban érlelt maltok (Clynelish 40%, Dailuaine 20%, Teaninich 20%) egy részét (40%) amerikai-francia hibrid hordókban tették (a maradék 60% pedig tovább érlelődött elsőtöltésű amerikai hordókban). A legnagyobb meglepetést a Dewar's alapanyagaként szolgáló Craigellachie szolgáltatta a Wemyss kiadásában, elképesztő elegancia, letisztultság jellemezte. A már bezárt lepárlók whiskyjeit reprodukáló Lost Distillery tételeit eddig kifejezetten unalmasnak tartottam, viszont a Jericho abszolút izgalmasnak bizonyult a maga érettségével, pici tőzegfüstjével és sok-sok sherryjével (a Jericho lepárló egyébként 1913-ig működött). A portói hordóban finiselt Aberfeldy a Ian Macleodtól gyönyörű boros jegyeket hozott, egészen elképesztő, rezes színnel. A rangidős az 1989-ben lepárolt és 2016-ban lepalackozott Highland Park volt a Gordon & MacPhailtől. Ezek a márkák nem nagyon szoktak hibázni, most sem tették, még ha nem is hozott akkora tüzijátékot, mint mondjuk a fenti Bruichladdich Black Art.

Fotók: Koktél Blog

Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!