A skótoktól nyúltak le mindent, hogy aztán saját képükre formálják az egészet. Az egyiknek azóta már komoly hagyománya és hírneve van, a másik viszont még az út elején jár, a sikert pedig erőből próbálják elérni. Japán és tajvani whiskyk kóstolója.
Az kétségtelen, hogy whiskykben itthon a WhiskyNet a király. Egyedülálló választékuk mellett hihetetlen háttértudással is rendelkeznek az élet vizéről, amit különféle rendezvények szervezése révén népművelésre is felhasználnak. A Whisky Show után az elmúlt időszakban nagyon előretörő távol-keleti whiskyk kóstolóján járt a Koktél Blog.
A kipróbált japán és tajvani whiskyk háttere nagyban különbözik egymástól. Előbbi ország whiskytörténelme egészen 1918-ig nyúlik vissza, amikor bizonyos Takecuru Maszataka elutazott Skóciába, hogy a lepárlókat végigjárva részletes tudást szerezzen a whiskygyártás folyamatáról. 1920-ban visszatérve hazájába előbb az ország első whiskylepárlójának, a Tori Szindzsiro által 1923-ban felépített Yamazakinak lett a vezetője, majd 1934-ben Hokkaido szigetén felépítette a Yoichi lepárlót (ezek az alapjait jelentették a két nagy japán whiskymárkának, a Suntorynak és a Nikkának). A japán whiskyk népszerűségének okait Ian Buxton whiskyszakíró foglalta össze egyik interjújában:
„Először csak másolni kezdték a skót whiskyt, aztán ezt is egyre jobban csinálták, mint az autógyártást. A vicc komollyá változott. Az utóbbi húsz-harminc évben már karakteres és határozottan sajátságos ízvilágú japán whiskyt készítenek, ínyenceknek valót.”
Az igazi fénykor a 2000-es években következett be, egyrészt a Suntory és Nikka termékei is elkezdték megnyerni a legpatinásabb díjakat, másrészt a népszerűségen nagyot dobott az Oscar-díjat is nyerő Elveszett jelentés c. film, melyben a Bob Harrist alakító Bill Murray a Suntory whiskyjét reklámozza.
„A whisky megalkotása a természet áldásainak és az ember bölcsességének közös játéka.”
Takecuru Maszataka
A tajvani whiskyk teljesen más utat jártak be ezidáig. A fő különbség, hogy nincsenek hagyományaik és gyakorlatilag egyetlen márkára redukálódnak. Ugyanis az elsősorban instant kávékra (!) specializálódott King Car Group egyszer csak úgy döntött, hogy bizony whiskyk gyártásába fog: leszerződtettek skót szakembereket, mindössze nyolc hónap alatt felhúzták a világklasszis technológiával, egyedülálló látogatóközponttal felszerelt lepárlójukat és 2006-ban el is kezdték a termelést. Az amúgy Kavalan néven futó márka története tehát nem egy romantikus sztori, de az eredményeik önmagukért beszélnek, hiszen a gyors terjeszkedésük mellett már ilyen rövid idő alatt is számos díjat bezsebeltek. Ráadásul Jim Murray szakíró rendre magas pontszámokkal értékeli a Kavalan piákat a Whisky Bible c. könyvsorozatában. A tajvani whiskyk alapjául a Skóciából importált malátázott árpa szolgál, ahogyan a kétszeres lepárlást alkalmazó technológiát is a szigetországból nyúlták le, így hamar rájöttek, hogy egyedül az érleléssel tudnak majd újdonságot létrehozni. A trópusi klímával minden feltétel adott is volt valami különleges megalkotásához, hiszen a magas hőmérsékletnek és páratartalomnak köszönhetően az érlelés folyamata a megszokottnál jóval gyorsabban megy végbe, ez pedig azonnal kiütközik az italok robosztus aromavilágán és sötét színén. Érdekesség, hogy az időjárás miatt az érlelés során a szokásosnál jóval nagyobb mennyiség (kb. 15-17%) párolog el a hordókból (Skóciában pl. csak 1-2% az „angyalok jussa”). Talán ennek is köszönhetően pozícionálták olyan magasra a Kavalan whiskyk árát.
A gyakori földrengéseknek köszönhetően összekötözött hordókban érlelik a Kavalan whiskyt. A trópusi klíma miatt a legfelső szinten akár a 42 fokot is elérheti a hőmérséklet.
A japán whiskyk a Nikka termékein keresztül képviseltették magukat a kóstolón, amelyek aromájukban érthető módon a skót whiskyket idézik (a hagyományok mellett még most is erős a skót kötődés, hiszen a tajvaniakhoz hasonlóan ők is innen importálják az árpamalátát), de emellett azért mindegyikben felfedezhető a sajátos, parfümös japán ízvilág.
A palackformákat és a címkéket illetően a japán whiskyk a minimáldizájn vonalat viszik, ami természetesen a Nikka whiskykre pillantva is azonnal feltűnik. Egyértelműen kedvemre való ez az irány, bár a címkéken azért lenne mit csiszolni egy kicsit. A Kavalan ezzel szemben a harsányabb stílus híve (egyes üvegei engem a Johnnie Walker új palackjaira emlékeztetnek), csak egyedül a márka feliratát tervezték meg kicsit bénán.
YOICHI NON AGE SINGLE MALT WHISKY (40%)
A whiskyk körében manapság egyre nagyobb divat a „non age”, vagyis az érlelés idejének megjelölése nélküli kategória (hiszen pl. a hosszú ideig tartó érlelés nem feltétlenül jelenti a jó minőséget, sőt, az idősebb whiskyk sokszor veszítenek karakterükből). Ez a remek bevezető whisky a Nikka első lepárlójából, a Hokkaido szigetén található Yoichiből származik, mely a széntüzelésű rézüstös desztillálásnak köszönhetően gazdag íz- és illatvilággal rendelkezik, enyhén tőzeges és erőteljes gyümölcsös jelleggel.
MIYAGIKYO 10 YEARS SINGLE MALT WHISKY (45%)
Az 1969 óta működő Miyagikyo lepárlónak legalább annyit köszönhet a Nikka, mint a Yoichinek, hiszen emiatt jöhetett létre a méltán híres blended sorozata (melynek egyik remek tagját, a Pure Malt Blacket a Whisky Shown már sikerült kipróbálni). Míg a Yoichi inkább a férfiasabb whiskyjeiről híres, addig a Miyagikyo inkább a lágy, könnyedebb ízvilágáról ismert, nem véletlenül szokták hasonlítani a skót lowlandi whiskykhez. Virágosságával, kerekségével nálam összességében ez a 10 éves változat vitte el a prímet a kipróbált összes tétel közül.
NIKKA COFFEY SINGLE GRAIN WHISKY (45%)
Két különlegessége is van a Nikka harmadik tételének: egyrészt ez egy single grain, azaz egy lepárlóüzemben (konkrétan a Miyagikyo desztillálóban) készült háziasítatlan gabonawhisky, mely nem számít túl gyakorinak. Másrészt nem kisüsti módszerrel, hanem Coffey-féle lepárlóoszloppal desztillálták. Magas kukoricatartalmának köszönhetően abszolút bourbonre emlékeztető, édes jegyekkel bíró whisky, 45%-os alkoholtartalma viszont tolakodóbb, mint az előző ital esetében.
KAVALAN SINGLE MALT WHISKY (40%)
A King Car első whiskyje 2008-ban jelent meg Kavalan néven, ami a márka alapsorozatának zászlóvivője is egyben. Hat különböző hordótípusból keverik ki: új és újratöltött bourbonös, friss sherrys, spanyol vörösboros, illetve kétféle portugál fehérboros. Olajos és citrusos jegyek jellemzik. A megkóstolt tételek közül egyértelműen a legrosszabb ár-érték aránnyal rendelkezik: több mint 20 000 forintos árához képest azért nem ad annyit.
KAVALAN CONCERTMASTER SINGLE MALT WHISKY (40%)
Ha a 10 éves Myagikyo volt összességében a legjobb, akkor a Concertmaster biztosan a legemlékezetesebb. Rendkívül komplex, többrétegű ital, melyet az amerikai tölgyfahordós érlelésnek és a portói hordós utóérlelésnek köszönhet. A legszebb a boros lecsengése, viszont a vártál alkoholosabbnak mutatkozott.
KAVALAN SOLIST SHERRY SINGLE MALT WHISKY (58,6%)
Klasszikus skót whiskyket idéző palackforma, limitált példányszám és számos díj nyertese. A cask strength és single cask, azaz hordóerősségű és egyetlen hordóból lepalackozott Solist Sherryt már érdemes egy kis vízzel keverve fogyasztani, amely azonnal megnyitja a vaníliás és tölgyes jegyeket. Külön említést érdemel a nagyon sötét, mély borostyán színe.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
