A skót whiskyket többek között az különbözteti meg az amerikai whiskeyktől, hogy nem új, hanem használt tölgyfahordóban érlelik. Ennek köszönhetően a szigetlakók többnyire a tengerentúlról vásárolják meg az ex-bourbonös hordókat, de persze nem feltétlenül csak ezt a típus használják: a tízszeres áruk miatt ugyan ritkábban, de előfordulnak használt sherry hordós érlelések is (pl. az oloroso típusból), valamint egyéb ex-boros hordók is. A komplexitás elérése érdekében utóbbiakat általában az ún. finiselésnél alkalmazzák, tehát a használt bourbonös hordós érlelést követően még több-kevesebb hónap erejéig valamilyen ex-boros hordóban is utóérlelik a whiskyt. Na, ilyen típusú tételekkel ismerkedtünk a WhiskyNet legutóbbi kóstolóján.
Fotó: Koktél Blog
ARRAN THE SAUTERNES CASK FINISH (50%)
A Boerdauxtól délre található Sauternes-Barsac borvidéken (mely egyébként öt településből áll: Sauternes, Barsac, Bommes, Preignac, Fargues. A fő szőlőfajták: Semmillon és Sauvignon Blanc) készítik a világ egyik legismertebb és egyik legjobb desszertborát (nekünk magyaroknak persze a tokaji az igazi). Mindezt egyébként a világ legdrágább termelési költsége előzi meg, ugyanis a borvidék Le Ciron nevű folyójának völgyében ősszel (kedvező feltételek mellett) köd képződik, hajnalonként ennek megfelelően nyirkosság és nedvesség uralkodik, a fülledtséget és a párát pedig a napsugarak szétterítik a területen, a szőlőszemek felületén pedig bevonatot képez a tokaji borvidékről szintén ismerős Botrytis Cinerea gomba nemespenésze és a szőlőszemek betöppednek. A folyamat eredményeként a zamatok besűrűsödnek, valamint megnövekszik a cukortartalom. Szeptember és november között négy-tíz alkalommal kell végigjárni a területet a szüretelőknek (összehasonlításként: Tokaj-Hegyalján ez a szám kb. egy-öt között van), mivel a nemespenész nem egy időben támadja meg a szőlőtáblákat, ez pedig ugye jelentősen lelassítja és megdrágítja a folyamatot. A sauternesi borokat egyébként francia tölgyfahordókban érlelik (változó, hogy teljesen újban vagy már használtban) akár 36 hónapig is. A kb. 8 éves ex-bourbon hordós érlelést követően ilyen ex-sauternes hordókban finiseli single malt whiskyjét az Arran, melyben szép párost alkotnak az édes sauternesi és a száraz, gyümölcsös arranos jegyek. A szokásostól eltérően a skótok amúgy harsányabb színvilágú címkével dobták piacra ezt a kiadást, ahogyan a Cask Finishes sorozat többi tagját is (a Portot és az Amaronet).
ARRAN 2005 TOKAJI SINGLE CASK FINISH 8 YEARS (46%)
A WhiskyNet már nem először közreműködik tokaji hordós utóérlelésű skót whiskyk elkészítésében és forgalmazásában (a tokaji aszú ugyebár a Tokaj-hegyaljai borvidéken készített desszertbor, mely a Botrytis Cinerea által előidézett aszúsodott szőlőszemeket tartalmaz). Ezt a 2005-ös Arran Tokaji Single Cask Finisht közel 9 évig érlelték ex-bourbonös hordóban, illetve a Patrícius borház ex-tokaji aszús (hat puttonyos) hordójában, melyből összesen 366 darabot palackoztak le (mindegyik egyedileg sorszámozott) kizárólag a magyar piac számára. Immáron másodjára volt szerencsém lekóstolni ezt a kiadást és most felerősödött bennem az a vélemény, hogy ugyan szépen találkoznak az arranos és az aszús jegyek, de én egy kicsit tovább finiseltem volna, mert nem érzem kellően hangsúlyosnak a boros, édes aromákat sem az illatában, sem az ízében (a lecsengésével már valamelyest elégedett voltam, a szárazpróbás illatolás viszont szintén csalódást okozott).
Fotó: radovin.hu
GLENROTHES 1998 MARSALA FINISH 14 YEARS (46%)
A kóstolósor legkülönlegesebb tagja és egyben a személyes kedvencem. Intenzív, boros ízkavalkádot mutat be, a szárazpróbás illatolás során nehezen lehet eldönteni, hogy bort vagy whiskyt kóstolt-e az ember. Mindez a használt bourbon hordós érlelést követő néhány hónapos marsala hordós finiselésnek köszönhető (a palackozó Wilson & Morgan ezt az 1998-as kiadást a legextrémebbnek titulálja a marsalás tételeik közül). A Marsala egyébként egy szicíliai likőrbor, melyet az ún. in perpetuum módszerrel érlelnek (a spanyoloknál erre a solera nevet használják). Mindez azt jelenti, hogy a több szinten tárolt hordókból fentről lefelé töltik át az érlelődő italt, abban az ütemben, ahogyan az alsókból ürítik a már palackozásra szánt marsalát (így értelemszerűen mindig a legfelső szinten vannak a legfiatalabb, legalul a legidősebb borok). További érdekesség, hogy likőrbor lévén borpárlattal (brandyvel) avinálják (vagyis erősítik) az alapbort.
BENRIACH MADEIRA FINISH 15 YEARS (46%)
Még tavasszal kóstoltam le a BenRiach 12 éves tételét, melyet Pedro Ximenez Sherry hordóban finiseltek, a mostani kóstolón pedig egy 15 éves madeira hordóban utóérlelt került sorra (a finiselés előtt ex-bourbon hordóban pihent). Az előbbivel ellentétben ez nem egy tőzegfüstös, Islay jegyekkel bíró whisky, hanem már sokkal közelebb áll a BenRiach otthonaként funkcionáló Speysidehoz. Nagy komplexitással bír, virágossága már-már érlelt rumra emlékeztető fűszerességgel egészül ki. Mindezt a finiselésnek köszönheti, a használt hordóban Madeirán készített likőrbort érleltek eredetileg, aminek különlegessége, hogy a hordós érlelés előtt 4-6 hónapos hőkezelésen, az ún. madeirázáson esik át az ital. Likőrbor lévén persze itt is bejátszik a borpárlatos avinálás, kb. 17-20 térf. %-kos alkoholtartalmúra erősítik fel az italt. A Madeira Finish a nagy újító hírében álló BenRiach márka Wood Finish sorozatának tagja a Tawny Port, a Dark Rum és a Pedro Ximenez Sherry mellett.
GLENDRONACH TAWNY PORT FINISH 18 YEARS (46%)
A nagysikerű 15 éves Tawny Port Finish immáron a 18 éves verzióban él tovább, mely a kóstolósor legidősebb tagja. A kornak és persze a portóinak köszönhetően ennek a tételnek volt a legsötétebb színe. A Tawny Port tehát a portugál Alto Douro borvidéken készített portói egyik fajtája és legalább 2 éves fahordós érlelésen esik át, ennek köszönhetően kapja borostyános színét (léteznek egyébként vintage kategóriák is 10 éves érlelési időtől). Az európai tölgyfahordó után ilyen ex-portói hordókban pihent a felnőtt korú Glendronach, gazdag boros jegyeket, gyümölcsös, fűszeres, tölgyes illatot és ízt, kiegyensúlyozott búcsúzást eredményezve. (A Glendronach utóérlelt tételei között egyébként van még Sauternes, muskotályos és új tölgyhordós változat is)
KILCHOMAN SMALL BATCH RELEASE SHERRY FINISH 5 YEARS (58,2%)
A Kilchoman fiatalsága ellenére már jókora elismertséget vívott ki magának a skót whiskyrajongók körében, a 2005–ben alapított lepárló nagyban köszönheti sikerességét az alapító Anthony Willsnek és a Bunnahabainnál csaknem 21 évet lehúzó John MacLellannek. A kis kézműves farmlepárlónak saját árpaföldje, malátázója, palackozója és raktárja van, így a whiskykészítés teljes folyamát házon belül oldják meg. Ugyan értelemszerűen még nincsenek igazán koros (10 évnél idősebb) tételeik, de az erőteljes Islay-i tőzegfüst és különféle hordós érlelések segítségével olyan komplex whiskyket készítenek, hogy simán felveszik a versenyt idősebb társaikkal. A kóstolón egy small batch (azaz korlátozott számú hordóból készült), bourbon, majd sherry hordóban érlelt Kilchomant kóstoltunk le, melyet hordóerősségű alkoholtartalommal palackoztak le. Ez utóbbi miatt érdemes néhány csepp vízzel érdemes kipróbálni, viszont számomra még így is túlságosan csak a tőzeg volt jelen, amivel önmagában nem lett volna bajom, hiszen kedvelem a füstöt, de egy kicsivel több sherryt azért mégis hiányoltam, ha már finiselt whiskyről van szó. A sherry egyébként a spanyolországi Jerez környékén készített likőrbor, a fent már említett marsalához hasonlóan solera módszerrel készül és brandyvel avinálják (akár 22 térf. %-kos alkoholtartalmúra).
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
