Több remek fővárosi borfesztivál nőtte ki magát az elmúlt időszakban, amelyeket ezért vagy azért lehet szeretni, viszont összességében véve a Budapest Borfesztivál számít a legjobbnak. A Várnál csodálatosabb helyszínt nehezen lehet elképzelni (ez egyaránt igaz magára az épületre és a panorámára is), jelen van a legjobb pincészetek jelentős része, a gasztronómia egyéb területe is képviselteti magát, a kísérőprogramok pedig kifejezetten színvonalasak.
Idén kizárólag a meghívásaim alapján alakult ki a fesztiválos programom, emellett már csak egy gyors szétnézésre volt időm. Most is a somlói Kreinbacher birtok tartogatta a legtöbb érdekességet: bemutatkozott az új rosé pezsgőjük, egy kis olaszrizlinges és furmintos felvezetés után lekóstolhattam a Selection sorozatukat, a végére pedig két meglepetés tétel jutott a Kreinbacher által forgalmazott burgundi borokból. Íme a kóstolósor:
Kreinbacher Rosé Brut pezsgő
Kreinbacher olaszrizling 2016
Kreinbacher furmint 2015
Kreinbacher Selection furmint 2015
Kreinbacher Selection juhfark 2015
Kreinbacher Selection hárslevelű 2015
Domaine Tessier Les Casse-Tetes Mersault 2014
Domaine Tessier Le Poruzot Dessus Mersault 1er Cru 2013
A rosé pezsgő abszolút pariban van a nagy sikerű tradicionális portfólió többi tagjával, a Selection sor nagyon erős, a fiatalabb village burgundi pedig nálam verte az idősebb premier cru-t.
Ezt követően ráfordultam az Aperol Spritz standjára (még mielőtt bárki meglepődne, hogy mit kerestek egy borfesztiválon: az Aperol Spritz az Aperol és a szóda mellett proseccóból készül, ami ugyebár egy pezsgőfajta). A klasszikus verzió mellett itt kipróbálhattam Szombati Zsolt két izgalmas kreációját: az Aperol Spritz adott volt, csak a textúra változott gumicukor és jégkrém formájában:
Zárásként benéztem a Bujdosó Pincészethez és Gere Attila Pincészetéhez. Előbbinél egy idősebb (2011-es) szürkebarátot kóstoltam le, ami itthon szerintem az egyik legalulértékeltebb szőlőfajta, pedig jócskán van benne potenciál, amit a Bujdosó Matacs is igazolt. Utóbbinál egy agyonhordózott 2012-es Cabernet Sauvignonnal találkoztam, ami ugyan nem az én stílusom, de az tény, hogy Villánytól sokan továbbra is ezt várják. A estét a menedzserborok kvinteszenciájának számító Gere Koparral (így ékezet nélkül, mivel nem kizárólag a Kopár-dűlőből származik) zártam, mégpedig a legfrissebb, 2013-as évjárattal, ami kétségkívül egy kiváló tétel, még akkor is, ha sokan már túlhájpoltnak tartják.
Fotók: Koktél Blog
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!
