Van abban valami absztrakt szépség, ha valaki mer széllel szemben hugyozni. Teczár Szilárd esete is ilyen. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság ugyanis a Hallgatói Hálózat aktivistájának adott igazat, miszerint a Doboz nevű szórakozóhely jogszerűtlenül engedi be ingyen a hölgyeket, miközben a férfiaktól 1000 forintos belépőt szed. Szilárdunk nyilván tisztában volt vele, hogy milyen töménytelen mennyiségű szar fog ráömleni ezek után a közvélemény felől, mégis felvállalta az ügyet.
Persze a dolog nem a szerencsétlen Dobozról szól, hanem arról a tendenciáról, ami az egész országban jellemző. A szórakozóhelyek ugyanis az ingyenes vagy kedvezményes belépőkkel minél több nőt próbálnak magukhoz édesgetni, hogy ennek köszönhetően aztán minél több férfit is bevonzanak, akik a hölgyek miatt örömmel kifizetik az emelt árú jegyeket és a fogyasztást elősegítendő még meg is hívják őket a pultnál. Nyilván meg lehet ideologizálni mindezt azzal, hogy ez csak a nők jogos pozitív diszkriminációja, mert a munkaerő-piacon úgyis kevesebb fizetésért kell ugyanazt a feladatot elvégezniük, de a szociális szempontok helyett valószínűleg inkább a fenti gazdasági okok motiválják a tulajdonosokat a hasonló akciókra. Ezzel önmagában egyébként nem is lenne baj, hiszen a csajok, a pasik és a vendéglátóhelyek is jól járnak valamilyen szempontból.
Egy probléma van csak. Hogy mindez jogszerűtlen. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ugyanis a 8. §-ában világosan rögzíti:
„Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e) nemzetiséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne”
A férfiak a nemük miatt részesülnek kedvezőtlenebb bánásmódban, így nincs ennél világosabb helyzet. Főként, hogy az esélyegyenlőségi törvény 11. §-ában szabályozott pozitív diszkrimináció sem állja meg a helyét jelen esetben, mivel nem alapul jogszabályi felhatalmazáson, nem szól határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig és nem irányul pártpolitikai tevékenységre sem:
„(1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az
a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy
b) a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül.”
Nem kell tehát különösebb jogi végzettség a fenti sorok értelmezésére, a jogszabályokat pedig lehet szeretni vagy utálni, viszont mindenképpen be kell(ene) őket tartani.
Amellett, hogy teljesen érthető a szórakozóhelyek célja, illetve nem biztos, hogy pont ez a legkardinálisabb kérdése a nők és a férfiak egyenjogúságának, azért Teczár Szilárd mégiscsak egy jogszerűtlen gyakorlatnak ment neki, ami jogállamban nem olyan ördögtől való, mindinkább dicséretes. Emberünket egyébként még ennél is jobban zavarja az a sztereotípiákat fenntartó/felerősítő, a pasikat mindenáron aktív, a csajokat pedig passzív szerepbe kényszerítő elv, ami az egész mögött húzódik. Lehet mindezt túlérzékenységnek titulálni, de a nagy emancipáció közepette azért ebben is van némi ráció, ráadásul a férfi ne egy szórakozóhely, hanem saját maga és a nő miatt legyen lovagias. Abban meg csak reménykedhetünk, hogy nem fognak elnőtlenedni a szóban forgó műintézmények.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
