A magas alkoholtartalmú italok illatának, ízének, lecsengésének vizsgálatát, elemzését sokan valamiféle sznobizmusnak, úri huncutságnak vagy egyszerű bohóckodásnak gondolják, pedig némi háttértudással és tapasztalattal sokkal harmonikusabb viszonyba kerülhetünk az italunkkal és nagyobb élvezetet jelent a fogyasztása, ha jobban megvizsgáljuk az egyes részleteit. Ráadásul könnyebben eligazodhatunk a különféle típusú, márkájú italok között (tekintettel az elkészítés technológiájára vagy földrajzi sajátosságaira), valamint egyszerűbben és eredményesebben felfedezhetjük a saját ízlésvilágunkat. Fontos leszögezni, hogy nemcsak az olyan komplex, összetett tételekkel érdemes kísérletezgetni, mint a whisky, hanem pl. a visszafogottabb vodkával is, ami a tévhitekkel ellentétben korántsem semleges ízű, így érdemes a következők alapján lekóstolni.

Fotó: theguardian.com

A HŐMÉRSÉKLET

Tömény szeszeket mindig szobahőmérsékleten kóstoljunk, ugyanis ha jégre töltve vagy már eleve lehűtve fogyasztjuk, akkor csak bezárjuk az egész piát, emiatt pedig nem érezhetjük megfelelően az illatokat és ízeket.

A SORREND ÉS A MENNYISÉG

Egymást követően maximum 6 tételt érdemes egyszerre lekóstolni, a leggyakoribb kóstolómennyiség pedig kb. 2 cl tételenként. A kóstolás során mindig a visszafogottabbtól haladunk a hangsúlyosig, ez az érlelt italoknál a növekvő érlelési időt jelenti a fiatalabbtól az idősebbig (a whiskynél ez kiegészül azzal, hogy a legfüstösebbet kell utoljára kipróbálni, mert ezek lecsengése a leghosszabb). A hidratáció és az ízek semlegesítése miatt mindig igyunk vizet egy-egy új tétel megkóstolása előtt.

A POHÁR

Ha komolyan rá akarunk koncentrálni a kóstolásra, akkor ne vegyük félvállról a pohárválasztást sem. A magas alkoholtartalmú italokból ugyanis a tulipán forma hozza ki a legjobbat: az öblös alsó rész összegyűjti az illatokat, a szűkülő felső pedig kordában tartja az alkoholt és kinyitja az aromákat. Pl. a whisky esetében sokak szerint az ún. Glencairn, a pálinkánál a klasszikus talpas tulipán pohár a legjobb választás, ám bármelyik tömény kóstolásakor gyakran alkalmazott az egyszerű fehérboros pohár is.

A KÜLSŐ

Elsőként figyeljük meg az italunk megjelenését, amihez elengedhetetlen, hogy a fent említett pohártípusok szárát vagy talpát fogjuk meg, mert amellett, hogy így elegáns, összemaszatolnánk a pohár falát és a saját ujjlenyomatainkat figyelhetnénk meg a lényeg helyett. Fény felé fordítva vagy fehér papír előtt először nézzük meg az ital tisztaságát, illetve színét, melyből pl. már lehet következtetni arra, hogy érlelték-e és ha igen, akkor milyen hordóban és mennyi ideig (az érlelési idővel sötétedik az ital színe, a színek mélysége pedig a hordó típusától függ, pl. a whiskynek a használt bourbonös vagy új amerikai tölgyfahordók világosabb, míg a használt sherrys, európai tölgyfahordók sötétebb színeket kölcsönöznek). Ha már a whiskynél tartunk, akkor a gyakorlottabb műértők az érlelést követő szűrési technológiára is tudnak következtetni, attól függően, hogy az italra a fényesebb, élénkebb vagy fátyolosabb, visszafogottabb árnyalatok jellemzőek (ez nem keverendő össze a ködös zavarossággal, ami a rossz minőségű desztillációra utal). Előbbiek a hűtve szűrt, utóbbiak a nem hűtve szűrt piák tulajdonságai (ha szűrésnél lehűtik az italt, akkor kicsapódik a szárazanyag tartalom, így kifejezetten tiszta lesz a végtermék, ellenkező esetben viszont jóval több íz, aroma marad meg, a magas szárazanyag tartalomnak köszönhetően pedig beopálosodik, ha vizet adunk hozzá vagy lehűtjük). Végül, még az illatolás előtt óvatosan forgassuk meg poharunk tartalmát (véletlenül se essünk abba a hibába, hogy nagyon határozott mozdulatokkal keverjük meg, mert tömény szeszről van szó és csak az erős alkoholt szabadítanánk fel), majd figyeljük meg a pohár belső falán kialakuló ún. templomablakokat, melyek a viszkozitást mutatják meg: minél lassabban ereszkednek le a lábak, annál testesebb, olajosabb italról van szó (van egy közkeletű tévhit, miszerint a lábak hosszúságából az alkoholtartalomra lehet következtetni, de ez csak bizonyos alkoholfokig igaz).

AZ ILLAT

Az italok ízének 70-80%-a azonosítható az illatolás során, ezért érdemes erre a mozzanatra a legtöbb időt szentelni az egész folyamat alatt. Azt például már a kevéssé gyakorlottak is képesek felismerni, hogy alapvetően szárazabb vagy édesebb piával van-e dolguk, illetve milyen más alapvető jegyek jellemzik (ez utóbbiakat érdemes valamilyen jól ismert illathoz kötni, így könnyebben tipizálhatjuk az egyes tételeket). A tömény szeszeknél a fentieknek megfelelően óvatos, körkörös mozdulatokkal kell megforgatnunk a poharunkat, hogy ne szabadítsuk fel a mindent elnyomó alkoholt. Ez utóbbira kell tekintettel lennünk magánál az illatolásnál is, ne dugjuk bele orrunkat teljesen a pohárba, hanem kicsit távolabbról ismerkedjünk meg az aromákkal, illatjegyekkel. A receptoraink kímélése és kifinomultsága érdekében egyszerre csak az orrunk egyik felével illatoljunk bele a pohár tartalmába (ha folyamatosan váltogatjuk a jobb és baloldali orrlyukat, akkor nem fognak elfáradni, eltompulni az említett receptorok). A kóstolás végén még érdemes egy ún. szárazpróbát tartani, tehát a néhány perce kiürült poharat is emeljük az orrunkhoz egy újabb illatolásra, mert ilyenkor egyes aromákat sokkal hangsúlyosabban érezhetünk (pont emiatt lehet kiválóan vizsgálni az ital minőségét is ilyenkor, hiszen ha nagyon visszafogott vagy éppen nagyon kellemetlen illatokat érzünk, akkor nagy valószínűség szerint valami gond van a minőséggel).

AZ ÍZ

Természetesen a megkóstolásnál is tekintettel kell lennünk a magas alkoholfokra, ezért első lépésként gyűjtsünk össze némi nyálat a nyelvünk hegyén, amivel összevegyítve egy kisebb korty italt már nem fogjuk érezni az alkohol erős, maró hatását, így jobban előjönnek az aromák. Próbáljuk felfedezni az adott italfajta jellegzetességeit, pl. a pálinkában a gyümölcsös vagy a ginben a fűszeres jegyeket, a whiskyben – fajtától függően – a malátás, tőzegfüstös aromákat vagy az érlelésnek köszönhető ízeket, a vodkában a selymes textúrát. Külön szenteljünk figyelmet a lecsengés során érezhető ízjegyekre, illetve azok hosszúságára. A kiemelkedően magas alkoholtartamú italoknál (pl. a hordóerősségű whiskyknél) indokolt pár csepp vizet használni, így az alkohollal szemben előtérbe tudnak kerülni az aromák.

A különböző italfajták kóstolójáról részletes beszámolók érhetőek el itt a Koktél Blog jobb oldalán (kóstoló menüpont).

A kóstolás művészetéről bővebben itt, itt és itt.

Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!