A skót whiskyk királykategóriájának számító single maltokhoz vagy akár csak a blended maltokhoz képest a szimpla blended kategóriához mindig kissé kétkedve állok. Nagyon kevés köztük ugyanis a kiemelkedő tétel. Talán csak a 17 éves Ballantine’s és a 12 éves Johnnie Walker Black jut elsőként eszembe. A nagy blended márkák csúcstermékeire van, hogy inkább csak a hype, a rendkívül rossz ár-érték arány és az unalom a jellemző (lásd pl. Johnnie Walker Blue). Van viszont egy másik megközelítésmód. A Grant’s blendjeivel már itt és itt is találkoztam, nemrég a Koktélboltban viszont egy teljes kóstolósort próbáltam ki.
Grant’s The Family Reserve (40 térf.%), Grant’s Signature (40 térf.%), Grant’s Ale Cask Finish (40 térf.%), Grant’s Sherry Cask Finish (40 térf.%), Grant’s Select Reserve (40 térf.%), Grant’s Aged 18 Years (40 térf.%)
A Grant’s whiskyk tipikusan körzővel és vonalzóval készülnek, de egyáltalán nem fulladnak unalomba, a hordóhasználatuk már-már kifejezetten izgalmas (na jó, az alkoholtartalommal játszhatnának kicsit az egyes tételeknél). Ott van pl. a kuriózumnak számító söröshordós finiselés, az oloroso sherry hordós finiselés vagy a 18 éves portói hordós finiselés. Az elsőnél a sör, a másodiknál a sherry bukkan fel szépen, pont annyira, hogy egy átlagos fogyasztónak is értelmezhető legyen. A 18 éves portói már kicsit vastagabb kategóriát képvisel, de az idősebb korát figyelembe véve el is várható a nagyobb kraft. A sor többi tagjától eltérően viszont egyedül ezt a tételt árazták túl valamelyest. Az alap The Family Reserve, a fiatalabb célcsoportnak készült Signature, a már említett sörös és sherrys finiselések, illetve a felsőbb szintet képviselő Select Reserve már kifejezetten jó ár-érték aránnyal bírnak. Nem akarnak többet mutatni, mint amilyenek, korrekt minőséget hoznak a blended kategórián belül, megfelelően beárazva.
Fotó: Koktél Blog
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
