A múltkor megismerkedtünk a Bacardí Legacy döntőseinek receptúráival, most pedig megnézzük az embereket a koktélok mögött. Körinterjú.
Koktél Blog: Mióta tevékenykedsz bartenderként és miért pont ezt a szakmát választottad?
Bednárik Nikoletta: Korábban is vendéglátásban dolgoztam, kávékkal foglalkoztam, majd 2014. decemberében döntöttem úgy, hogy szeretnék megismerkedni az alkoholos italok készítésével, ezért jelentkeztem a LAB (London Academy of Bartenders) tanfolyamára. Itt kaptam egy lehetőséget, hogy dolgozhassak egy- két napot a Boutiq’Barban és megnézhessem, hogyan működik egy professzionális bár. Tetszett, tetszettem, itt ragadtam. Ez indított el a pályán, egyszóval a szakma választott engem.
Horváth Zsolt: 1992-ben kezdtem el dolgozni pultosként Gyöngyösön egy szórakozóhelyen, majd 2000-ben Budapestre költöztem. Egyik alkalommal, mikor böngésztem az álláshirdetéseket, találtam egy lehetőséget, ami felkeltette az érdeklődésemet, így kerültem a Duna Korzóra, ahol egy teraszos helyen kezdtem el dolgozni. Két évvel később végeztem el egy mixertanfolyamot (Lajsz András és Tóth Géza voltak a gyakorlati oktatók és Antal B. Gábor, aki sajnos már nincs közöttünk, de nagy hatással voltak rám az elméleti órái). A tanfolyam alatt kezdett el komolyabban érdekelni a bartender szakma.
Horváth Zsolt
Kovács Dániel: Öt-hat évvel ezelőtt kezdődött a történet. Egyszer csak kaptam egy telefonhívást, hogy be kellene ugranom helyettesíteni egy bárba. Két hét múlva már én vezettem a helyet. Nem sokkal ezután megint csörgött a telefon és elhívtak az Andrássy úton éppen akkor nyíló UriMuriba. Innentől pedig már szerintem mindenki ismeri a történetet. Úgy gondolom, egy legendát sikerült felépítenünk két év alatt, ami nem indult másból, mint, hogy öt fehér pólós pasi állt bent a körpultban, ültek körülöttük a nők és ment a szórakoztatás. Azóta voltam pár helyen, többek között a 360 Barban, és lettek saját projektjeim is, de mindig a belvárosban maradtam. Egyszerűen itt a helyem. Érdekes módon, a végén visszakerültem oda, ahonnan elindultam, most a Mojito Mixeriskolában tanítok.
Metzger László: Öt éve foglalkozom bartendinggel, még az egyetemi éveim alatt kezdtem el ebben a pozícióban dolgozni. A kezdetektől fogva nagyon élvezem a koktélkészítést és azt, hogy emberekkel foglalkozhatok. Emellett a szakma kulturális és történeti vonatkozásait is igyekszem minél alaposabban megismerni. Már kezdetben sok pozitív visszajelzést kaptam a vendégeimtől, a kollegáimtól és a főnökeimtől is. Ezek a dolgok egyértelműen abba az irányba tereltek, hogy ezt a szakmát válasszam, ami a hobbim is egyben. Szeretek bartender lenni, ezért szívesen tanulok és igyekszem folyamatosan képezni magam.
Schök Norbert: Több mint tíz éve kezdtem el tanulni a bartender szakmát és a pult mögött dolgozni. Mindenképpen egy olyan hivatást szerettem volna találni, amivel könnyen, sokat lehet utazni. Egy kicsit zsonglőrködtem is előtte és az alkoholok iránti érdeklődés sem állt messze tőlem (egyébként óvóbácsinak tanultam, de ezeknek az ismereteknek is hasznát veszem, mivel egy-egy jól sikerült éjszakán néhány vendég sokszor olyan, mint egy gyerek). Ezek hatására kézenfekvő volt, hogy bartenderként próbáljam ki magamat. Egy év után Írországba, onnan pedig négy év után Spanyolországba költöztem. 2010 óta élek újra Budapesten, ez pedig annak köszönhető, hogy egy évre rá apuka lettem, viszont továbbra is nagy kedvvel utazom különböző szakmai utakra, legyen az lepárló látogatás, verseny, vagy italkultúrával kapcsolatos bemutató. Ez az egyik ok, ami miatt El Viajero - "az utazó" - lett az italom neve.
Varga Krisztina: Korábban az óvodapedagógusi pályán tevékenykedtem, ezt követően pedig a Gozsdu Manó Klubban kezdtem el dolgozni. Ennek már 3 éve. Mindig is szerettem új dolgokat megismerni, megtapasztalni, hatalmas a tudásvágyam. Egyre több kóstolóra jártam el, egyre többet olvastam az italokról, majd a főnökeim elég agilisnak tartottak ahhoz, hogy bevezessenek az italismeret és az koktélkészítés rejtelmeibe is, így 2 éve már bartenderként dolgozom. Minél több időt töltöttem a pult mögött, annál jobban élveztem, és tudtam, hogy ezt szeretném csinálni.
Varga Krisztina
KB: Bartenderként miért tartod fontosnak a versenyzést? Miért jelentkeztél a Bacardí Legacyra?
BN: A versenyzés tulajdonképpen a határaid feszegetése. Egy önismereti tréningként is felfoghatod, kiderül, mitől félsz, milyenek a reakcióid, milyennek látnak mások. A Bacardí Legacy a világ egyik legösszetettebb versenye, akár a döntőt, akár a magyarországi selejtezőt nézzük. Mindehhez egy világmárka, egy több mint 150 éves ital, kultúra, brand és történet társul, ezért jelentkeztem. Jó döntés volt, ez életem első versenye, óriási megtiszteltetés, hogy képviselhetem a Boutiq’Bart, a hivatásomat és egy ekkora márkával dolgozhatok.
HZS: Hogy megmutassam magamat és az általam kitalált koktélt. Érdekel a színek és az ízek kavalkádja, a poharak gyönyörű formája és a díszek, amik felteszik az i-re a pontot. Motivál továbbá, hogy naprakész legyek az új koktéltrendekkel kapcsolatban és természetesen kíváncsi vagyok a többi versenyző koktéljára is. Mindig tanulok valami újat a többiektől, még így is, hogy általában én vagyok a legidősebb ezeken a versenyeken. A Bacardí Legacy egy összetett és színvonalas verseny, amiből semmiképpen sem szerettem volna kimaradni!
KD: Elsősorban a márkával való szoros kapcsolattartás miatt. A bartender élet egyik alappillére lehet, ha közvetlenül a márka forgalmazóival tudunk együttműködni és segíteni egymás munkáját. Másodsorban természetesen a sikerélmény és a díjazás is ösztönöz.
Kovács Dániel
ML: Kompetitív embernek tartom magam, ezért szívesen jelentkezem versenyekre. Fontosnak tartom, hogy ne csak a szűkebb, munkahelyi közeghez tudjam magamat viszonyítani, hanem a saját teljesítőképességem határait a megszokott környezetemen és a komfortzónámon kívül is feltudjam mérni. Szeretem a komoly kihívásokat, ilyen a Bacardí Legacy is, amelyhez most már Magyarország is csatlakozott. Ez az egyik legnagyobb nemzetközi verseny és a bartending hagyományos eszközein kívül más szakmák (pl. marketing, PR, grafika) ismereteit is érdemes elsajátítani, hogy az ember valóban felkészült versenyzőnek mondhassa magát.
SN: Szőke Szabolcs által ismerkedtem meg az amerikai bartending alapjaival, aki egy tanfolyam elvégzésekor közölte velem, hogy benevezett egy versenyre, ahol végül hatodik helyezést értem el. Nem is annyira az elért eredmény, hanem a közösség és a hangulat fogott meg. A versenyeknek nemcsak közösségformáló szerepe van, hanem sokat tudunk tanulni is egymástól. Leginkább azokat a versenyeket szeretem, ahol az indulóknak beszélniük kell az italukról, a motivációjukról. Ilyen a Bacardí Legacy is, azzal kiegészülve, hogy a döntősöknek egy közel három hónapos időszakban népszerűsíteniük kell a koktéljukat, ami egy nagy lehetőség arra, hogy új embereket, új szituációkat ismerjenek meg és ők is ismertebbek lehessenek. Nagyon örültem neki, hogy a világ egyik legrangosabb versenyét végre Magyarországon is megrendezik. Külön megtiszteltetés, hogy döntős lehetek. Hogy miért jelentkeztem? Egyrészt úgy gondolom, attól fejlődhet leginkább ez a szakma, ha az italcégek és a bartenderek egymásra találnak és egymást segítik. Másrészt megígértem magamnak, hogy 2016-ban elmegyek az USA-ba, ahol még nem jártam korábban. Fantasztikus érzés lenne, ha mindezt az első magyar Bacardí Legacy győzteseként tehetném meg.
VK: Ez az első versenyem. A Bacardí Legacy a világ egyik legnagyobb versenye, idén először valamelyikünk Magyarországot fogja képviselni San Franciscóban. Mikor hallottam a lehetőségről, nem hezitáltam, kitaláltam egy italt és regisztráltam. Valahogy most értem meg arra, hogy egy komoly szakmai zsűri elé álljak és részt vegyek egy ilyen hatalmas versenyen, mint a Bacardí Legacy. Bárhogy is alakuljon a végeredmény, azt eldöntöttem, hogy más versenyen is részt veszek a jövőben, mert egy ilyen eseményen nagyon sok tapasztalatot és ismeretet lehet gyűjteni a szakmáról. Ezekből lehet később építkezni.
Bednárik Nikoletta
KB: 1919-ben az USA-ban bevezették a szesztilalmat, amire a Bacardí család úgy reagált, hogy amerikaiakat hívtak át Kubába, a legendássá vált hétvégi partijaikra. Ha lehetőséged nyílna egy ilyen Bacardí bulit megrendezni, akkor milyen kiemelt Bacardí koktélokat kevernél a vendégeknek és miért?
BN: A válasz egyszerű: Daiquiri, Cuba Libre, Mojito. A Bacardí egy olyan brand, amit nem kell megmagyarázni. A Bacardí egy életérzés, a történelem egy szelete. Ehhez a három koktélhoz mindenkinek van legalább egy története. Kötjük családhoz, baráthoz, esküvőhöz, gyermekszületéshez és partihoz. Az örökérvényű klasszikus, az életünk része. Természetesen a saját italomat is elkészíteném: a La Musa azért született meg, mert az időtálló receptúrákat egy kevésnyi innovatív gondolkodással újra lehet aktualizálni.
HZS: Természetesen tradicionális Bacardí koktélokat is, de egy általam szervezett bulinak biztosan lenne valamilyen tematikája, így arra új és meglepő koktélokat is készítenék, figyelembe véve a vendégek összetételét, legyen az egy álarcos bál vagy egy swing buli.
KD: Cuba Librét és nem is részletezném, miért. Viszont az eredeti recepttel ellentétben mindenképpen cseresznye kólát használnék egy csepp vaníliával, csak, hogy "mai" legyen az ital. Daiquirít a tökéletes egyensúly miatt és persze saját koktélomat, a Terroirt, közös örökségünk bemutatására.
ML: A Daiquirí szerintem egy ilyen parti kihagyhatatlan kelléke. Egy igazi klasszikus, melynek nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik: az ital a könnyed, de elegáns Carta Blanca, a friss lime-lé és a cukor tökéletes összhangjáról szól. Mindemellett az egyik személyes kedvencem, már csak ezért sem hagynám ki. A Mojito egy másik jól ismert és közkedvelt Bacardí koktél. Tökéletes frissítő a tikkasztó nyári hőségben. Az idén 14 éves Old Cuban koktél ötvözi a Mojito frissességét a Daiquirí eleganciájával. Habzóbort is tartalmaz, ami finom szénsavasságával és enyhe szárazságával ellenállhatatlanná teszi ezt az egyébként friss, hűsítő italt. A Tormenta Negra egy fiatalos long drink, ahol a gyömbérsör és a Carta Negra fűszeressége remek összhangot alkot a fanyar lime-lével. Az El Presidente No. 2 az előző négy italnál szárazabb karakterű, ezért aperitifként tudom képzelni. Keverőpohárban készül, ettől a textúrája finomabb marad, mint egy shakerben összerázott koktélé.
Metzger László
SN: Az egyik koktél a Mojito, amit elkészítenék a vendégeknek, mert egy remek parti italnak tartom. Frissítő a mentától és a lime-tól, a jég sokáig hidegen tartja, a szódavíz fellazítja, a rum pedig ellazítja azt, aki fogyasztja. Másik italnak az El Viajerót kínálnám, ami azzal, hogy az első magyarországi Bacardí Legacy döntőjébe jutott, már - ha egyelőre csak itthon - kiemelt koktélnak számít. A Pedro Ximénez és a 100%-os kókuszvíz is remekül harmonizál a Bacardí Carta Blanca vaníliás, mandulás ízjegyeivel.
VK: Ha lehetőségem nyílna egy Bacardí bulit megrendezni, akkor biztos, hogy Mojitót és Daiquirít kevernék a vendégeknek. Hogy miért? A Mojito egy örök klasszikus, ami bármilyen eseményen megállja a helyét, egyszerűen frissít és megigéz. A Daiquiríben pedig minden megvan, amitől egy koktél jó: van benne sav, édesség, intenzitás, karakter és elegancia.
KB: Mi a kedvenc Bacardí terméked és miért?
BN: Miről álmodhat egy lány, ha ízekre gondol: lágy, vanília, mandula. Ha mindezt egyben is lehet, akkor nem kérdés, a kedvencem a Bacardí Carta Blanca. Könnyű vele dolgozni, jól kombinálható. Tiszta, elegáns, egyedi.
HZS: A kedvencem a Bacardí Oakheart, mióta forgalomba került, nem tudom megunni. Gyömbérrel és lime-mal nagyon finom. Pont annyira fűszeres, amennyire kell, a hozzáadott citrussal és gyömbérrel vagy gyömbérsörrel pedig tökéletes párosítás (az ínyencek még egy pár csepp Angostura bittert is hozzá tehetnek). Akivel eddig megkóstoltattam, függő lett!
KD: Bacardí Carta Blanca, a tökéletes keverhetőség miatt.
ML: Bacardí 8 Años. Kevés olyan rumot ismerek, amelyet hozzávetőleg sokáig érlelnek, mégis könnyed tud maradni. A Bacardí 8 legfontosabb meghatározója számomra ez a szinte utánozhatatlan könnyedség, ami tökéletessé teszi tisztán, jéggel vagy kevert italokban. Ízében harmonikus egységet alkotnak a fűszeres és a gyümölcsös jegyek, a fahéj és a szerecsendió remek összhangban van a rum fügés, trópusi gyümölcsös tónusaival. Valódi mélységét pedig a tölgyfahordós érlelésnek köszönhető fás jegyek, valamint a kellemes vanília és vajkaramella biztosítják.
SN: A Bacardí Carta Blanca egy nagyon jól keverhető rum. Általában nem magában fogyasztjuk, jellegzetes íze kiérezhető a kevert italokból is. Mindemellett biztosak lehetünk benne, hogy a világ minden pontján belefuthatunk ebbe a kedves ismerősbe, ami egy utazónak nagy előny.
Schök Norbert
VK: A kedvenc Bacardí termékem a Carta Oro, mert tökéletes koktélalapanyag, viszont magában fogyasztva is nagyon kellemes. Szeretem a selymes, lágy, vajkaramellás, vaníliás, ánizsos és enyhén tölgyes karakterét.
Szerkesztette: Farkas Krisztián, Koktél Blog
Fotók: Bacardí Legacy
A poszt a Bacardí Legacyval együttműködésben készült.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!
